Sírva születünk és nyögve távozunk.
Sok-sok év határoz meg minket.
Az élettől elválni oly nehezen tudunk-
Akkor is, ha itt az alagút vége.
Mikor még itt vagyunk – mi vagyunk az élet.
Sírunk, szeretünk..s voltunk lenyomatot képez.
Majd porladó hamunkból más bimbózó élet
Fakad… addig is járd utad, teljes teljességgel.
Legyél ember ! Vedd válladra mindazt, mi emberi !
Próbálj meg érezni: szeretni meg gyűlölni…
Légy, aki vagy ! Gyönyörű és egyedi.
Tanulj meg másokat- de önmagad is -szeretni.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...