Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Vitorlázok vagy gyümölcsöt érlelek. Állatsimogató. Diána balett táncos volt. Rakéta, barátnő, selyempapír. Úgy volt, hogy megyünk a külföldi származású gobelinhez. Mégis hogyan akartátok elvitetni
Most a derű, napsütés, kacagás és vidámság idejét éljük. Nyár van. De lesz majd ismét ősz is itt, újra, mikor majd bús, hideg
Arcod, mint selyem simul a nap sugaraiba. Pilláid ékesen rebbenek szemed körül, mint vitorlázó kolibrik, hagyják felcsillanni szemed kékjét. Sejlik a boldogság körülötted. Ajkaid mikor
Fehér liliomszál, bódító, nagy álmom, Te vagy a szép élet, s mindent rejtő titkom. Sötét gyász boruljon most az életemre, Varázshatalmaddal öntsd a lelkemet le.
Esőcseppek, léptek, könnyek… A régi utcákon megyek. Egy apró hotel a Hegyalja út sarkán, Nézem az ablakot fent, ahol laktál. Hónapok, évek, évtizedek teltek, Jéggé
Egy megfakult fénykép Egy elsárgult levél Egy tengerkék szempár Egy sóhaj Egy régi nyári emlék Egy lány Te egykori Kedves, Most, mikor nézem a képed, szememben sötét