Elég már

Ma valahogy ez a kora tavaszi napon született versem jutott eszembe. Az igény amiről szól, az kicsiben és nagyban is érvényes a világunkra, legyen szó a közvetlen környezetünkről vagy akár társadalmi, emberiség szintjéről.

Elég már

Elég már!
Legyen vége már!
Elég a hazugság, elég az álarc!
Elég a sok hamis válasz!
Legyen végre tisztaság!
Legyen tiszta a lélek!
Mutatkozzon meg az isteni végre!
Uránusz forgassa fel a hamísat!
Jupiter mutassa az isteni valósat!

Elég már!
Legyen vége már!
Nem kell a dráma!
Nem kell az álca!
Csakis a benső igazsága!
Legyen önazonosság,
a lélek igaz szabadsága!
Legyen önfelvállalás,
a bensőnk tisztasága!

Fitos-György Éva
Author: Fitos-György Éva

Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! Fitos-György Évának hívnak, Budapesten élek a családommal. Hálásan köszönöm, hogy tagja lehetek az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Olvasni gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretek, mind a mai napig rengeteget olvasok, csak az érdeklődési köröm változott, fejlődött az évtizedek során. Bevallom az iskolai irodalom órákért nem rajongtam anno, bár hiszem, hogy fel lehet kelteni az irodalom iránt a fiatalok érdeklődését. Sosem gondoltam volna, hogy a felnőtt életem része lesz a versírás. Kamaszként írtam néhány verset, melyeket a szerelem illetve a szerelmi bánat ihletett, azt követően azonban 48 éves koromig egy sem született. 2023 tavaszán elemi erővel tört fel belőlem a Mi végre? Emlékezz című versem, melyben az emberi létezés értelmére keresem a válaszokat és úgy érzem a vers végére meg is találtam. Azóta közel 70 versgyermekem született, melyek a belső megéléseimet, a világlátásomat és lelkem mélységeit, dimenzióit közvetítik. Ők belőlem egy picinyke darab, ahogyan megélem önmagam és az ajándékba kapott életem. Mert élni egy csoda! Hiszem, hogy minden nehézség, feladat okkal jön az életünkbe, hozzánk tesz valamit, többek leszünk általa és fontos, hogy emellett képesek legyünk arra, hogy meglássuk az élet apró örömeit, csodáit. Természetesen nekem is vannak mélypontjaim és örömteli pillanataim, melyeket megírok a verseimben. Igyekszem elfogadni, hogy...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elveszett párbeszéde

Az elveszett párbeszéde -Miért félsz attól hogy lásd a világot, A gyönyörűséget amit Isten az űrből kivágott? -Mert letörte szárnyaimat a Nagyúr, s szívemben azóta

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen bárjában

  Az idő végtelen bárjában   A füstös félhomályban száll egy régi dallam. A múlt szépségeit idézi lágyan s halkan. Pipafüst köröz a halvány csillárok

Teljes bejegyzés »
Prózák
Mészáros Csaba

Az életre kelt fénykép

A novella eredetileg a Néprajzi Múzeum Vágatlanul című pályázatára készült, ahol azt kérték, hogy a kiállítás képei közül válasszunk egyet és keltsük életre egy történettel.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Mészáros Csaba

A befelé vezető ösvény

Amikor lehajolok, hogy felhúzzam a bakancsomat, és elkezdem bekötni a cipőfűzőt, már arra gondolok, hogy most ismét egy időutazásra indulok. Oda távozom, ahol minden kezdődött.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Haza

Nem zászló a vállon, nem hangos szó, nem egy út, ami könnyen járható, hanem haza, amely ott kezdődik, ahol a lelkünk csöndje érződik. Ott van

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Rozsdaevangélium

A kövek alatt, a vízbe veszve, egy konzervdoboz hallgatott. Oldalán rozsda virágzott, mely testébe vörös sebet fakasztott. Eső kopogta az esti zsoltár szavait, a horpadt

Teljes bejegyzés »