A virág is kibontja gyönge kis szirmait
A szívünk iis néha meg-megremeg
Bizony néha mindenkinek olyan jól esik
Egy segítő kéz, amely ha kell- felemel.
Mert nem mindig mosolyog ránk a nap
És néha félelem árnyékol be minket
De ha van ember, ki ránk odafigyel
Nem marad minden teljesen elveszve.
A megázott lepke is fel tud szállni végül
És a naplemente Terád is felragyog
Csak legyen aki elkapja a kezed
Aki bánatodban szeretőn átkarol
Ne add fel soha legújabb rút napod
Találj magad körül egy kapaszkodót
Kérj bárkit, ki rád néz, rád mosolyog
Meglátod, az Úr milyen nagyszerűt alkotott.
Menni fog, mert sosem vagy egyedül
Menni fog…hiszen boldogan segítünk
Menni fog, mert Te fontos vagy nekünk
Segítünk, hiszen szívünkből szeretünk.
.
Csak adj esélyt magadnak…. s nekünk….
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
