Az öreg pad,
Kényelmével fogva tart,
Madarak édes énekét hallgatom,
Még lágy meleg szél simogat,
Az eddig lusta folyó mintha,
Gyorsabban folyna,
Pedig nem hinném, hogy
Fontos dolga volna,
A sétány poros kövének,
Színes ember forgataga,
S mint ha a gesztenye sor is,
Zöldebben ragyogna,
Könyöklő kezem csak lógatom,
Már nem érinti vállad,
Mosolyod is a múlté,
Mit szemem már nem láthat,
Hiányod emészti lelkem,
Fájó, vérző sebek,
Tán gyógyírt ígér e nyár,
Megválltó új szerelmet…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.