Képeslapot akartam írni
És már el is kezdtem szépen leírni
Hogy „Boldog karácsonyt kívánok Neked…”
De írás közben megdermedt a kezem.
Mert olyan színtelen évről-évre
Ugyanazt a szavakat küldeni csak el.
Melyeknek tán így nincs is értelme…
Nem azt mondja, mit szívem üzenni szeretne.
Nem azt mondja, ugye tudod, szeretlek ?
Nem azt súgja, úgy hiányzol nekem Te.
És hogy fejemben sokszor feldereng,
Mi van veled? Magadat hogy érzed?
És hogy bárcsak itt lennél most velem!
Vagy meghallanád, mit zakatol a szívem…
…Hogy nem is fontos a karácsony nekem,
Csak hogy itt legyél, közel. Mellettem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Vágyakozó, szomorú sorok. Igen, sokkal többet ér a személyes jelenlét, mint néhány sor a képeslapon.
Szeretettel: Rita