Bár a munka elfárasztja tested,
A lelked fürkészően csak keres…
S míg kezed melletted lóg ernyedten
Érzed, nem teljes életed mégsem.
Nem azért kelünk fel, hogy végre lefeküdjünk!
És életünket nem érhetjük be kevéssel!
Már mégis inkább ….az alkotásra születtünk,
És nem csak a robotmunka-ténykedésre.
Mások kedvére tenni…mért is kéne?
Vagy elröpülni hagynunk az életet ?
Létünk oly rövid…..tegyük, mit szeretünk!
Hisz nem élhetünk öntudatlan… mégsem.
Találd meg, mindazt, mi örömet hoz,
Hogy vágyaid végre már elérhesd…
Sose tedd azt, mit más valaki mond,
Csak azt, ami boldoggá tesz téged!
S ha fáradt tested elernyed majd
Érzed, …azért mégis megérte !
Hisz világunk szebb lett egy fokkal.
…És már te is tehettél érte.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
