Tisztalapot kér a szív


Tisztalapot kér a szív
Tisztalapot kér a szívem,
nem csillogót – csak igazat.
Hol nem vádol múltak súlya,
s nem szólnak rám haragosak.

Oly sokáig hordtam arcot,
amit mások néztek rám,
de belül egy csendes lány volt,
ki elveszett önmagán.

Nem hibátlan új világot,
csak egy őszintébb teret,
ahol szólnom már nem bűn lesz,
csak egy halk, tiszta kelet.

Tisztalapot, emberséget,
nem mesét, nem álarcot,
ahol nem kell félni attól,
ha valaki fáradt, csalódott.

Ahol nem a hiba számít,
hanem hogy ki lett belőlem,
s ha ma másként nézek égre –
azt is lásd meg: mit nőttem.

Tisztalapot kér a lelkem,
ne tagadj meg, ne nevess.
Ha ma még reszket a hangom,
holnap talán újra lesz.


Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem

Ha megtehetném nem haboznék, mindent, de mindent hátra hagynék. Nem késlekednék. Időmet arra nem vesztegetném, hogy felöltözzek, csak úgy pőrén, szégyen nélkül, attól nem tartva,

Teljes bejegyzés »

Tartása titkoknak

 Bennrekedt sóhajok súlyos terhe  nyomasztja tétova lelkem.   Néma szám, zár, lakat,  ajtaján súlyos titkoknak.  Ha szólni merészelnék,  szavam szegnék, szám betömnék,  s végezném börtön sötét mélyén,  fejemet hajtva, csupán földre vetett,  maroknyi szalmára.     Ezért aztán mindent meggondolva,  nem szólok,

Teljes bejegyzés »

Varjak a hóban(Érkezik a tél)

Az út szélén őrként álló, az erős szélben   siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok,  fenyegető árnyak a félhomályban,  éjsötét fekete varjak gubbasztanak,  fagyosan-fázva.  Sötétlőn fénylő tollukon megcsillan,  búcsút int az alkonyat.    Felettük fenn az égen,   sűrű sötét felhők

Teljes bejegyzés »

Bárányvers

* Fekete bárány – suttogták Fekete bárány – harsogták Fekete bárány – aláztak Fekete bárány – becsaptak Fekete bárány – elestem Fekete bárány – felkeltem

Teljes bejegyzés »

keserűségarány

– Múltkor kérdezte, hogy gondoltam-e öngyilkosságra… és tényleg! Nem is rossz ötlet. Esetleg tudna javasolni valami biztos módszert, ami fájdalom mentes? Vagy tudna segíteni valami

Teljes bejegyzés »