Semmiért egészen

Vonagló égbolton lesznek
Félt derengést
Dicsérő hazug képletek.
Átkos éjből nőtt merengés
Karátos fényén szégyenek
Feslenek szigorú tetszést.
Vállig érő küzdelemben
Te fogd kezem,
Mert vakon lelt szerelemben
Bénák a lábak, alvók a szemek.

Csavargó vagyok csak nélküled,
Bűnből nőtt hit
Bódult illatán, élő erek
Lüktetésében, zörgő fáit
Öntözöm cifra kerteknek.
Csöpögő ereszét foltozom
Mennyeknek, zúduló esőknek
Hevét morgom,
És céltalan bolyongó ének
Hangjegyét eléd morzsolom.

Hófehér arcodon flamingós
Tűz melegem,
Árkádos tengeren, hordós
Égverésre meredő szemen
Te vagy végtelen nyugalom,
Te vagy a minden, Minden felett.
Rácsos poklon az oltalom,
Kárhozat helyett,
S Terád kacsint hűlt havon
Ébredő nap, hajtva bús fejet.

De menj, csak szavaim forgatom.
Nem szeretlek!
Emberibb vagy, ha faggatom
Tágra nyílt szemed könnyeket
Csorgató könyörtelen folyamát,
Fázós öled lángban hűlt melegét.
A gyöngéd halál várt szavát,
Álmok hevét.
Menj már! Gyáva szív játszva kiált,
S kénköves hajnal szitálja a mérget.

Mily emberi azt üvölteni:
Bűnbocsánat!
Mert bűn és átok gyűjteni
Szerelem szirmait, kívánat
Karcolt köveit halomba rakni,
Dézsmált ölelés hamvaira…
De legyen csend és csókoljad
Lázas homlokom,
Bánts, hogy gyermekin szóljak,
S leheljem esküm hófehér arcodon.

Mihá István
Author: Mihá István

Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „De legyen csend és csókoljad
    Lázas homlokom,”

    Szeretlek, nem szeretlek, vívódás, elengedés. Jól tükrözik a sorok a szerelem csapongó, egymásnak ellentmondó érzéseit.

    Szeretettel: Ritta

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elhagyatott kert

Halkan jár körbe még az emléked a kerítésen belül még emlékeznek rád de viszontlátásodnak a kert már nem örülhet bár nevedet suttogja még a sok

Teljes bejegyzés »

Négy fal között

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

Teljes bejegyzés »

Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Teljes bejegyzés »

Egy nap újra

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.

Teljes bejegyzés »

Figyeljetek emberek

Edit Szabó : Figyeljetek emberek Figyeljetek jó emberek, Pünkösd napja elérkezett. Húsvét után ötven nappal, A Szentlélek velünk marad ! Adjunk hálát az Istennek, adja

Teljes bejegyzés »

Magamba öleltelek

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »