Vonagló égbolton lesznek
Félt derengést
Dicsérő hazug képletek.
Átkos éjből nőtt merengés
Karátos fényén szégyenek
Feslenek szigorú tetszést.
Vállig érő küzdelemben
Te fogd kezem,
Mert vakon lelt szerelemben
Bénák a lábak, alvók a szemek.
Csavargó vagyok csak nélküled,
Bűnből nőtt hit
Bódult illatán, élő erek
Lüktetésében, zörgő fáit
Öntözöm cifra kerteknek.
Csöpögő ereszét foltozom
Mennyeknek, zúduló esőknek
Hevét morgom,
És céltalan bolyongó ének
Hangjegyét eléd morzsolom.
Hófehér arcodon flamingós
Tűz melegem,
Árkádos tengeren, hordós
Égverésre meredő szemen
Te vagy végtelen nyugalom,
Te vagy a minden, Minden felett.
Rácsos poklon az oltalom,
Kárhozat helyett,
S Terád kacsint hűlt havon
Ébredő nap, hajtva bús fejet.
De menj, csak szavaim forgatom.
Nem szeretlek!
Emberibb vagy, ha faggatom
Tágra nyílt szemed könnyeket
Csorgató könyörtelen folyamát,
Fázós öled lángban hűlt melegét.
A gyöngéd halál várt szavát,
Álmok hevét.
Menj már! Gyáva szív játszva kiált,
S kénköves hajnal szitálja a mérget.
Mily emberi azt üvölteni:
Bűnbocsánat!
Mert bűn és átok gyűjteni
Szerelem szirmait, kívánat
Karcolt köveit halomba rakni,
Dézsmált ölelés hamvaira…
De legyen csend és csókoljad
Lázas homlokom,
Bánts, hogy gyermekin szóljak,
S leheljem esküm hófehér arcodon.
Author: Mihá István
Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.

Egy válasz
„De legyen csend és csókoljad
Lázas homlokom,”
Szeretlek, nem szeretlek, vívódás, elengedés. Jól tükrözik a sorok a szerelem csapongó, egymásnak ellentmondó érzéseit.
Szeretettel: Ritta