Semmiért egészen

Vonagló égbolton lesznek
Félt derengést
Dicsérő hazug képletek.
Átkos éjből nőtt merengés
Karátos fényén szégyenek
Feslenek szigorú tetszést.
Vállig érő küzdelemben
Te fogd kezem,
Mert vakon lelt szerelemben
Bénák a lábak, alvók a szemek.

Csavargó vagyok csak nélküled,
Bűnből nőtt hit
Bódult illatán, élő erek
Lüktetésében, zörgő fáit
Öntözöm cifra kerteknek.
Csöpögő ereszét foltozom
Mennyeknek, zúduló esőknek
Hevét morgom,
És céltalan bolyongó ének
Hangjegyét eléd morzsolom.

Hófehér arcodon flamingós
Tűz melegem,
Árkádos tengeren, hordós
Égverésre meredő szemen
Te vagy végtelen nyugalom,
Te vagy a minden, Minden felett.
Rácsos poklon az oltalom,
Kárhozat helyett,
S Terád kacsint hűlt havon
Ébredő nap, hajtva bús fejet.

De menj, csak szavaim forgatom.
Nem szeretlek!
Emberibb vagy, ha faggatom
Tágra nyílt szemed könnyeket
Csorgató könyörtelen folyamát,
Fázós öled lángban hűlt melegét.
A gyöngéd halál várt szavát,
Álmok hevét.
Menj már! Gyáva szív játszva kiált,
S kénköves hajnal szitálja a mérget.

Mily emberi azt üvölteni:
Bűnbocsánat!
Mert bűn és átok gyűjteni
Szerelem szirmait, kívánat
Karcolt köveit halomba rakni,
Dézsmált ölelés hamvaira…
De legyen csend és csókoljad
Lázas homlokom,
Bánts, hogy gyermekin szóljak,
S leheljem esküm hófehér arcodon.

Mihá István
Author: Mihá István

Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „De legyen csend és csókoljad
    Lázas homlokom,”

    Szeretlek, nem szeretlek, vívódás, elengedés. Jól tükrözik a sorok a szerelem csapongó, egymásnak ellentmondó érzéseit.

    Szeretettel: Ritta

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szekeres Zsanett

Ringató

  Ringató Nyakig a vízben A gondok végre a kislábujjamig sem érnek Gondtalanul ringatózom Átmos a tenger Sejtről-sejtre épül belém a só Megfáradt testem új

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

léteposz…

    felütés:   „létezem. létezem… azáltal is, hogy létezem? vagy más által is létezem? s ki vagyok én? én, ki magamban és másban is

Teljes bejegyzés »

A magányos pásztor

A magányos pásztor   A magányos pásztor, ki egy éve elment, Az angyalokkal táncol, szíve megpihent. A fájdalmáról sohasem panaszkodott, Elfáradt, megpihent, s csendben távozott.

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Novellák 2026. – szépirodalmi pályázat

„Novellák 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulójára az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi születésnapi novelláskötetében való

Teljes bejegyzés »

A fény három árnyalata

Három lélek, három különböző múlt, vakító délutáni napsugár a szabadban. Ha behunyom a szemem, csak a halk, közös szuszogást hallom. Három apró test lélegzik egyszerre,

Teljes bejegyzés »

A szeretet horgonyai

A szoba parkettáján egyre gyorsuló, apró kopogás hallatszik. Jennyi az, a falka legrégebbi tagja, aki három hónapos kora óta a legnagyobb támaszom a világban. Ő

Teljes bejegyzés »