Gyermeki csillogás

Az utóbbi pár nap elég monoton volt számomra, 

hisz felkeltem, játszottam, ettem, és így tértem nyugovóra. 

A karácsonyt se éreztem valami boldognak, 

pedig nekem van mit neveznem otthonnak.

 

Van családom és otthonom, de mégis valami hiányzott, 

de mégse értem, hogy gyerekként mi volt, mi csillámlott, 

mi volt, ami akkor engem meg tudott fogni, 

hogy a szemem tudott tőle csillogni.

 

Bár meg tudnám nézni azt a csillogást szemembe, 

de nincs olyan, mivel visszaléphetnék az időbe. 

Ám a fényt az alagút végén mégse ez jelenti, hanem, 

hogy a boldogságért mire vagy képes cselekedni.

Guti Noel
Author: Guti Noel

Guti Noel vagyok. 2006-ban születtem és Őrbottyánban élek. Hitem fontos számomra és a gyülekezetem is. 15 évesen írtam első versemet. Ezek után egyre többet kezdtem el írni és más emberektől is pozitív visszajelzést kaptam így ez megadta a löketet. Már 3 verseskötetben is társszerzőként jelentem meg. A vers számomra egy kifejezési forma. Ha nem is tudok megnyílni, akkor inkább versbe költöm szavaim.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »

Mozdulat

Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit

Teljes bejegyzés »

Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »