Kísértés, melyet nem ment a szó

Kísértés, melyet nem ment a szó
A szenvedély oly lángoló,
Izzó tűzként fellobbanó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A test lassan ringatózó,
Halkan szól a szép zeneszó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A szív láztól zakatoló,
Test a testben felolvadó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A lélegzet sóhajt hozó,
A kéz lágyan simogató.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A kéj íze oly csábító,
Hullámokon lovagoló.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
A szó rebegve suttogó,
Gyönyörével égig szóló.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
De hibázik a varázsló,
Megszállja egy kicsi manó.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Jaj, a száj nem titoktartó,
Kicsúszik egy mérges kígyó!
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Csalfa, kit rejt a takaró,
Soha nem volt nekem való!
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó
A nagykönyvben nincs reá szó.
Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. „A kéj íze oly csábító,
    Hullámokon lovagoló.”

    Tetszéssel olvastam nem mindennapi soraid. Bizony vannak olyan érzések, melyekre nincs szó.

    Szeretettel: Rita

  2. őszinte, mélyről jövő, igazi érzések, gondolatok. és a szavak – sorok játékossága külön is ráerősít minderre. gratulálok! Gábor

    1. Kedves Gábor! Nagyon szépen köszönöm a szavaidat. Tisztelettel: Gyöngyi

  3. kedves Gyöngyi, igazán szívesen.

    mindamellett, hamár mostanában idézgetem saját magam, a vággyal, a kísértéssel, illetve annak beteljesülésével kapcsolatos három írásomat külön is:

    https://irodalmiradio.hu/2024/10/05/teen-szinopszis/

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/20/kerdes/

    https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/aspektusok-testek-beszelgetese/

    annak reményében, hogy rálelsz pár ismerősnek tűnő érzésre – gondolatra (hisz emberek vagyunk, a nők is, és a férfiak is), üdvözlettel:

    Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A szerencse

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Elengedés

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Csillagpor

Ez a test egyszer nem lesz többé. Akit szerethettél, aki voltam, s aki maradok, az mégis itt marad veled örökké. Most csak azt szeretném, hogy

Teljes bejegyzés »

A zászló sebhelye 1956. október 23.

Október huszonhárom — vérző őszi ég,Budapest kövén föltámadt a remény.A csönd repedésén szabadság tört elő,s a Duna tükrén végigfutott az idő.A Bem téren zászló emelkedett,a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár;

Teljes bejegyzés »