A festő ecsetje
Mint alkonyi fény a bús fák között,
úgy jöttél hozzám, hangtalanul.
Szemedben vágyak, mély, vad titkok,
s én hagytam, hogy testemre hullj.
Meztelen álltam, árnyék, fény,
remegő bőröm perzselte éj.
Ecseted lassan hozzám ért,
s a festék végigcsorgott rajtam.
Először óvatosan, mint egy csók,
mely szelíden, titokban lángol,
majd a kezed heve égetett,
s én hagytam, hogy a vászonra fessenek.
A szőrös ecset a bőrömhöz simult,
hűvös festék a mellemen futott.
Nyakamra csorgott, vállamra folyt,
s én beleremegtem, ahogy rám hajolt.
Leheleted forró volt, mint a nyár,
s én hagytam, hogy mindenem lássa már.
A vászon remegett, én is vele,
ahogy bőrömön gyúlt a festék s a kezed.
Nélküled semmi, a testem fehér,
nélküled nincsen, ki lásson, ki ér.
De ecseted nyomán az éj is ragyog,
s a képben örökre ott maradok.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
„De ecseted nyomán az éj is ragyog,
s a képben örökre ott maradok.”
Nagyon szép, és ízléses szerelmi soraiddal tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita