Tisztalapot kér a szív


Tisztalapot kér a szív
Tisztalapot kér a szívem,
nem csillogót – csak igazat.
Hol nem vádol múltak súlya,
s nem szólnak rám haragosak.

Oly sokáig hordtam arcot,
amit mások néztek rám,
de belül egy csendes lány volt,
ki elveszett önmagán.

Nem hibátlan új világot,
csak egy őszintébb teret,
ahol szólnom már nem bűn lesz,
csak egy halk, tiszta kelet.

Tisztalapot, emberséget,
nem mesét, nem álarcot,
ahol nem kell félni attól,
ha valaki fáradt, csalódott.

Ahol nem a hiba számít,
hanem hogy ki lett belőlem,
s ha ma másként nézek égre –
azt is lásd meg: mit nőttem.

Tisztalapot kér a lelkem,
ne tagadj meg, ne nevess.
Ha ma még reszket a hangom,
holnap talán újra lesz.


Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A magányos pásztor

A magányos pásztor   A magányos pásztor, ki egy éve elment, Az angyalokkal táncol, szíve megpihent. A fájdalmáról sohasem panaszkodott, Elfáradt, megpihent, s csendben távozott.

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Novellák 2026. – szépirodalmi pályázat

„Novellák 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulójára az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi születésnapi novelláskötetében való

Teljes bejegyzés »

A fény három árnyalata

Három lélek, három különböző múlt, vakító délutáni napsugár a szabadban. Ha behunyom a szemem, csak a halk, közös szuszogást hallom. Három apró test lélegzik egyszerre,

Teljes bejegyzés »

A szeretet horgonyai

A szoba parkettáján egyre gyorsuló, apró kopogás hallatszik. Jennyi az, a falka legrégebbi tagja, aki három hónapos kora óta a legnagyobb támaszom a világban. Ő

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Versek 2026. – szépirodalmi pályázat

„Versek 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulója alkalmából az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 24. születésnapi ünnepségére megjelenő,

Teljes bejegyzés »