Álmatlan

Az álmatlan éji csendben

kint ült a hideg párkányon,

csak egy röpke szemrebbenés,

s ott termett a párnámon.

 

Lyukakat fúrt a lelkembe,

s az álmok ébren reszketve

csak vánszorogtak, tétován

útjuk végét keresve.

 

Tolakodó lidércnyomás

volt, mi a sejtekben bújkált,

úgy terjesztgette karjait,

s elnyelt mindent, mit talált.

 

Pusztított, mégis felkarolt,

eldobott és meg is zsarolt,

de gyötrően is gyönyörű,

s kínok közt bűvölet volt.

 

Sápadt hajnal ijesztett rá,

rémültében összerezzent,

ahogy jött, úgy el is illant,

s rám ült az álmatag csend.

Szelidi Gemma
Author: Szelidi Gemma

Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

Előszó Az utolsó tanév nemcsak egy év vége, hanem egy új kezdet is. Bence számára ez az év tele lesz barátsággal, változással, emlékekkel és búcsúkkal.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A telefonhívás 23:59-kor

Előszó Vannak hívások, amelyeket jobb lenne nem felvenni. De mi történik, ha a vonal másik végén nem egy idegen vár, hanem valaki, aki pontosan tudja,

Teljes bejegyzés »

Veled lélegzem

Edit Szabó : Veled lélegzem ” Ki mondja meg, mit ád az ég ?” Szívem rejtekében vajon mi fér ? Volt benne bánkódás, gyűlölet, mikortól

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A fa, amely emlékezett

Előszó Vannak helyek, amelyekről azt hisszük, mindent elfelejtenek. Pedig talán vannak dolgok, amelyekre még az idő sem képes. Egy név a fa törzsén. Egy régi

Teljes bejegyzés »