Fád csúcsára ülő
szürke veréb vagyok.
Dalommal ébresztem a napod.
Ágról-ágra szállva
mosolyt csalok arcodra.
Van, hogy tova röppenek,
észre sem veszed, ha visszatérek.
Újra meg újra visszatérek,
és csak neked énekelek.
De markodban megfulladok.
Ujjaid közt elsorvadok.
Hiába vágyod, nem dalolok.
Mire rájössz, halott vagyok.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Tudjátok, hogy lesz valakiből kritikus? Úgy, hogy az íráshoz nincs elég tehetsége. Mivel jelenleg önbizalom hiányos vagyok, úgy döntöttem, nem írok saját verset, inkább bírálom
Hócsata és egyéb karácsonyi dilik Szerda délután: a könyvtár elérhető. Ünnepek alatt olvasni, ez megérthető. Hétköznapi hajtásban az olvasás álom. Marad a vágy, s
– Tisztelt Bíróság! – emelkedett fel az ügyész a helyéről. Megigazította a talárját, majd néhány pillanatig szemlélte a vádlottat. Az ügy minden részletét ismerte, hiszen
Furcsa ködös reggel ébredtem mikor szobából kitekintettem. Nem láttam messzebb a szomszédház falától. Az utcán emberek tipikus őszi öltözékbe jöttek mentek dolgukat intézve. Az utcasarok
Széthasad Az idő fagyos szürkeség, A koldus rongyán átfúj a magány, Tanúként feszül fölé most az ég, Titkos jel a lélek asztalán. Kardot
Ma is hoztam egy darabka fényt, tenyeremben őrzött, reszkető reményt. Bár a föld már nevedre zárult, én arcoddal őrzöm minden törött álmunk. Csendesen
