Fád csúcsára ülő
szürke veréb vagyok.
Dalommal ébresztem a napod.
Ágról-ágra szállva
mosolyt csalok arcodra.
Van, hogy tova röppenek,
észre sem veszed, ha visszatérek.
Újra meg újra visszatérek,
és csak neked énekelek.
De markodban megfulladok.
Ujjaid közt elsorvadok.
Hiába vágyod, nem dalolok.
Mire rájössz, halott vagyok.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Héthelyi Krisztina Csonti A kisfiú elégedetten nézte az égből hulló fehér pelyheket. Az apja megígérte neki, ha elég hó esik, kimennek és együtt hóembert építenek.
Héthelyi Krisztina Betlehemi mese – Te mit gondolsz, Matild? – kérdezte a csacsi a tehéntől. – Tényleg ő az? Akiről beszélnek? – Hát persze –
Héthelyi Krisztina Sosem-feledés (Igaz történet alapján) Benne volt a sárgarigó dalában, benne a levelek susogásában, benne a virág röpke illatában s benne a két fiatal
Héthelyi Krisztina Verébmama meséje Szent Ferencről Fázott a hold, ezért magára húzta csillagos takaróját. Az állatok elcsendesedtek, lehunyták szemüket és az álom titokzatos birodalmába léptek.
Feldühödött bikaként Feldühödött bikaként ködöt fúj a táj; lassan homályba tűnik minden, ami fájt. Szívem, mint torz háztömb – csak sejlik már; ablakai
Ady Endre, 1889., Debrecen hmm… „Nem úgy van most, mint
