Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Történt egyszer hajdanában, nagyon rég, Amerikában, az Amazonasz mentén egy indián törzs élt. Bátrak voltak harcosai, nem félték az ellent, de ha szóltak asszonyaik,
Igaz ugyan, hogy levelet szándékoztam írni, de mivel délelőtt ismételten megkértek rá, megírom az önéletrajzomat. Annak idején, amikor megszülettem, az első percekben állítólag egy fia
Te. Világűrben messze ragyogó csillag, mely életet ad. Erdő mélyén nyíló, titkosan illatozó vadvirág. Éjszaka mélyén, távol, arany-fényt ontó mécs. Tiszta ív papír, friss,
Ezt az írásomat a Délszláv Háború kirobbanásakor írtam, mintegy figyelmeztetésként a világnak. (Micsoda mellényem volt akkor!) Most már csak egy szomorú (?) mementónak számít. Most,
A Hold fényfolyosóján szótlanul állva, Szembe jött velem a titok igazsága. Leomló fátyolként terült el előttem, A vörösen csillogó, aranyló vízszőnyegen. Lebegő némasággal csodáltam
Maga a mese létrejötte is érdekes. A szüleimet látogattuk meg kisebbik lányommal, Zomborban. Ági ekkor tíz éves volt. Hogy, hogy sem, a mesékre terelődött a