Páratánc

Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂

PÁRATÁNC

Egy szép derűs hajnalon,

zöld erdőcskén, patakon,

jött egy kicsiny páralány,

kezdődött a páratánc.

Pókhálónak vízcseppjén

libbent a hűs harmaton,

s hipp-hopp…Elillant már!

­Hová lettél páralány?

Egy nagy felhőn utazom,

esőcseppként pottyanok.

Fűszálon, ha lecsúszom,

a szememet becsukom.

Páfránylevél hintaágy,

a felhőcske visszavár.

Zöld erdőnek közepén

páratáncom járom én.

Kis tisztásra átlejtek,

párolgok ott nevetve,

pördülök és fordulok,

harmatgyöngyön gurulok.

Zengő szellő lengedez,

fölöttem dús fellegek,

fátyolszoknya, csöppnyi lánc:

Csodás ez a páratánc!

/kép forrása: Pixabay/

Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…