Szél

Zizegő avar,

Rozsdavörös lombok.

Járom az utcát

Fejemben a gondok.

 

Ruhámat átjárja

A hideg őszi szél,

s azt kérdi tőlem:

Az ember mennyit ér?

 

Keresem a szót,

mit is mondhatnék.

Ám választ sem várva,

tovaszáll a szél.

Tóth Ilona
Author: Tóth Ilona

Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »