Téli este

Horgonyt vetett az este a város fölött.

Mintha csak megfeneklett volna,

alá a hideg is beköltözött.

Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt,

de odalent a téren a fák

lombjában kigyúltak égő-csodák.

Gesztenye pirult a pattogó parázson,

illata szállt, és belevegyült

a dió íze a kürtőskalácson.

Komótos léptekkel sétáltak a párok,

távolabb magányos különcként

kutyák, éjbe olvadt a pórázuk.

Csók csattant egy sarkon, mely homályban állt.

Meghallva a felhő irigyen

úgy döntött, megrázza végre magát.

És szállt a hó, mit apró szemekben darált,

jégcsillagzápor hullt a földre,

a játékába a szél is beszállt.

Minden láthatóvá vált, mi elrejtve volt,

a fehér takaró szikrázott,

és nem maradt a téren szürke folt.

Harang kondult a toronyban, későre járt.

A tér fölött nem hull már a hó,

a felhő a szél hátán tovaszállt.

A parázs kialudt, a kalácsos bezárt.

A tél hűvössége elfújta

gesztenye, s dió édes illatát.

Házak közt megrekedt a csend, üres a tér.

Tappancsok, cipőtalpak nyoma

látszik, egyébként minden hófehér.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.