köszönöm szépen, kedves Gábor. igen, valóban az utóbbi a „megfejtés”.
e belső világ zenéje soronként, szóról szóra „kihallatszik”, és eszerint nemcsak hallgatható, hanem meg is hallható minden érzés, ami akkor hangként megszólalt.

köszönöm szépen, kedves Rita!
a darab: több, különböző korú gyerek hangján szólal meg. előadás közben, a hátam mögül és oldalról is „körbevett” a narráció.
mindenképpen növelte a darab értékét, amely önmagában is nagyszerű, de így, a gyermeki rácsodálkozásokkal még kedvesebb volt.
szeretettel: Zoé

nagyon szépen köszönöm, kedves Gábor.
mind bennem élő részek, e képek.
végül gondolat leszek, maradok, illanok…

kedves Erzsébet, köszönöm szépen.
örülök az átélt érzés-élménynek, a lelkinek is, és ha megihlet, írd ki magadból…
üdvözlettel: Zoé

nagyon szépen köszönöm, kedves Erzsébet.

üdvözlettel: Zoé

Kedves Rita!
visszafordulni a körforgásba természetes dolog. a fájdalom egy idő múlva elhalványul, a szeretet marad… köszönöm, köszönjük.
szeretettel: Zoé

van hang,
mely éterből
felel,

s szeretet,
mely nem fáj –
sosem.

kedves Gábor, kétségkívül jó ez a vendégség. vittem is egy kis örömet, ajándékba.

kedves Erzsébet, köszönöm.

ha e sorok megérintettek, visszaigazolás számomra, hogy érdemes volt kiírni őket.

üdvözlettel, Zoé

kedves Rita, nagyon szépen köszönöm.
e kis vers, Gábor (Ivántsy Gábor) „vendégség?’ című verse végén elhangzott kérdésekre

„és ha csak kétség van mindenhol és mindig,
hogy kell akkor élni, hogy kell abban élni,
ha csak a kétség van, csak a kétség, kétség?”

adott válasz.

mert mi mást tehetnénk, ha már minden más kétség?:
„örüljünk a létnek, az öröm nem kétked…” 🙂

Szeretettel: Zoé