köszönöm szépen, kedves Gábor,
a „Testem óceánja” (https://irodalmiradio.hu/2025/05/24/testem-oceanja/)
folytatódott, mármint „hallom…”

kedves Rita, köszönöm szépen.

kedves csendem,
nem keveslem,
épp elég…

köszönöm.

kedves Rita, szeretettel köszönöm soraid.
azt mondják „Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.”, mert az ember míg él, így gondolja/gondolhatja.
ha végleg vége: beolvadunk hullámként a tengerbe. Zoé

köszönöm szépen, kedves Gábor.
ha van kép: az ember élete végéig rakja, rakosgatja, helyezgeti, próbálgatja az elemeket (elemében az elme) a megfelelő helyre, és van úgy is, hogy az elemek „maguktól”, felismerés vagy a képlékeny képzelet által a „helyükre kerülnek”, változtatva az előző elképzelésen.

Kedves Rita, köszönöm szépen. örülök a benned ébredt érzéseknek, gondolatoknak.
e pár sor egy kezdet-felvillanásból íródott. nem volt benne visszavágyódás.
szeretettel: Zoé

nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, és az idézetet is, kedves Gábor.
nagyon mélyről jöttek a szavak, és nagyon messziről az érzések…

kedves Rita, az érzés miatt…, ha a csend ölel: végtelen a tér, nincs idő…
s a Föld is csak egy pont, mint a Jupiter, vagy a Hold. szeretettel köszönöm: Zoé

kedves Rita, köszönöm szépen.
boldog, aki menthet, és az is, akit megmentettek. 🙂
én is hármat számolok az etetésnél (mindhárom mentett).
szeretettel: Zoé