kedves Rita! Köszönöm szépen, olyan sok szépet írtál már nekem, kedveset… 🙂
a külvilág nem tud az elvárások szerint működni. ln inkább az „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. szeretettel, Zoé
Kedves Erzsébet, igen, lehet Korfu 3 is. Jártam többször Korfun és remélem eljutok még. Az Achilleion helyett, inkább más program volt: gyalogtúra Paleokastritsa-ról Angelokastro-hoz. (Angelokastro: középkori erődmaradvány, 300 méterre a tengerszint felett, egy meredek sziklán lélegzetelállító kilátással.) Szombaton nem voltam a díjátadó rendezvényen. Örülök, hogy tetszett, főleg a második szösszenet. Üdvözöllek, Zoé
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm végtelenül kedves soraid. Örömmel tölt el és megható számomra, hogy a csend pillanatait ilyen ritka érzékenységgel tudod befogadni. Írásaink önkifejezésként születnek, függetlenül attól, hogy éppen mi hatja át őket. Amikor egyre több időt töltünk a csend „terében” bennünk is mindig létrejön valami. Egy belső átalakulás, egy változás, amit alig lehet hallani, de érezzük, megőrizzük…
Szeretettel: Zoé
kedves Rita! Köszönöm szépen, olyan sok szépet írtál már nekem, kedveset… 🙂
a külvilág nem tud az elvárások szerint működni. ln inkább az „ül a mag és vár” (nem elvár) szerint élek. szeretettel, Zoé
láttam őket, egy pár voltak… 🙂
Kedves Rita, örülök és köszönöm, mint mindig…
Szeretettel, Zoé
Kedves Erzsébet, igen, lehet Korfu 3 is. Jártam többször Korfun és remélem eljutok még. Az Achilleion helyett, inkább más program volt: gyalogtúra Paleokastritsa-ról Angelokastro-hoz. (Angelokastro: középkori erődmaradvány, 300 méterre a tengerszint felett, egy meredek sziklán lélegzetelállító kilátással.) Szombaton nem voltam a díjátadó rendezvényen. Örülök, hogy tetszett, főleg a második szösszenet. Üdvözöllek, Zoé
Köszönöm szépen, kedves Erzsébet!
Üdvözlettel: Zoé
Ölelni a fát, lombok közt felnézni,
átszűrődő, meleg napsugárral szemezni. 🙂
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen. Zoé
Kedves Rita, nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Zoé
Köszönöm szépen, kedves Rita. Szeretettel: Zoé
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm végtelenül kedves soraid. Örömmel tölt el és megható számomra, hogy a csend pillanatait ilyen ritka érzékenységgel tudod befogadni. Írásaink önkifejezésként születnek, függetlenül attól, hogy éppen mi hatja át őket. Amikor egyre több időt töltünk a csend „terében” bennünk is mindig létrejön valami. Egy belső átalakulás, egy változás, amit alig lehet hallani, de érezzük, megőrizzük…
Szeretettel: Zoé
kedves Gábor, köszönöm!
igen, született „valami – valami, amit alig lehet hallani…”
Zoé