van hang,
mely éterből
felel,

s szeretet,
mely nem fáj –
sosem.

kedves Gábor, kétségkívül jó ez a vendégség. vittem is egy kis örömet, ajándékba.

kedves Erzsébet, köszönöm.

ha e sorok megérintettek, visszaigazolás számomra, hogy érdemes volt kiírni őket.

üdvözlettel, Zoé

kedves Rita, nagyon szépen köszönöm.
e kis vers, Gábor (Ivántsy Gábor) „vendégség?’ című verse végén elhangzott kérdésekre

„és ha csak kétség van mindenhol és mindig,
hogy kell akkor élni, hogy kell abban élni,
ha csak a kétség van, csak a kétség, kétség?”

adott válasz.

mert mi mást tehetnénk, ha már minden más kétség?:
„örüljünk a létnek, az öröm nem kétked…” 🙂

Szeretettel: Zoé

nagyon szépen köszönöm.

köszönöm szépen, kedves Erzsébet!

Nagyon szépen köszönöm, kedves Rita.
Az idő múlásával a fájdalom enyhül.
Szeretettel: Zoé

Kedves Rita!
Köszönöm szépen. Zoé

Kedves Rita!
Mindenképpen a feldolgozás és elfogadás az út. Örülök, hogy átérezted.
Szeretettel: Zoé

kedves Gábor, köszönöm! a gyász-vershármas második tagjának címe: „Itt vagy velem…” .