-
Adorján L. Zoé
Írások
Már nem fáj
MÁR NEM FÁJ hűs, fehér kéz simítja homlokod, már nem bánt a felébredés. elporladtak kínban a romok, emlékeidben béke él. nem fáj, már nem jajongasz,...
Őszi ragyogás
ŐSZI RAGYOGÁS bágyadt, langyos nyugalom önti el a fák mohás ölét. színes levél-örvénnyel pörög, dombról avartakarón gurul, játszik: pajkos az őszi szél. selyembe...
Súlyos csend
… hullámzó… sötétkék… SÚLYOS CSEND hallgatag mélység hullámzó holt idő sötétkék ölével magányba merítő aljzatba lehúzó ólom-álom hangot elnyelő...
Mit sem érek
hála minden zsongó-bongó apróságnak. 🙂 MIT SEM ÉREK ízelt lábak, hártyás szárnyak, apró szemek, kicsiny szájak, csápízek és tapogatók, sárga nyelvek, mohón falók. ...
Cseppen, lecsorog
CSEPPEN, LECSOROG hallgat az erdő, hallgatok én is, sápadón, némán kihunyt a nyár. talpamon okker-avar, tapadós sár, odébb hamvas gomba-bársony barna...
Aprók és Rövidek
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —...