-
Csorba Viktória
Írások
Egy vagyok csak
Ténfergek csak A forralt bor illatában, Az ünnepi nyüzsgés Feszült áradatában. Egy vagyok csak A sok közül. Ez is mint több másik, Csak egy mulandó...
A szívem él
Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély. *** *** *** Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha...
Csend szonett
Tapintható, hallható már: elköszönt a tél, Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél, Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend, Utcasorok házai közt új életre...
Fényáttörés
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló...
A lélek örömdala
Jól hallom: Újra felcsendül az Ének, Szárnyalva dalol Két röpke lélek, Érzem veled együtt Ismét újra élek. A város morajlik A tető alatt, Friss...
Erő nemzedéke
Most születtek Ti erre a Földre, Kaotikusan beteg időkre, Ti, az ártatlan gyermekek, Kik mosolyától még A zord szívű érzéketlenek, A minden hájjal megkent, Üzletnek...
Ima a csillagos égbolthoz
Mikor holdszemedbe nézek, Andalító éji képek Fénylő csillámsoraiban Most és mindig veled élek. Kitárom s feléd emelem Imához tartott két kezem, Bűvös csillagképeidbe Halkan beletemetkezem....
Szeretve lenni
Mióta ismerlek, Mióta szeretlek, Elpárolgott belőlem A féltékenység, A harag, A tehetetlenség. Csak virágzó fák vannak, Csak üde rétek, Temérdek jó lélek, Csak ennyi van:...