Kinek hazudnék, neked vagy magamnak? Ha azt mondanám, nem kívánlak, nem akarlak. – Nem áltatlak mézes szavakkal, mesékkel, Próbáltalak elfeledni, magamban így szóltam “menj el!” ...

Sűrű köd tölti fel a kerteket, A hó lepelként elfedi az utcákat, a tereket.  A szél sem kíméli azt aki elé áll, Ablakon kopogtat be...

Pusztítás, élelemem a figyelme. Régen bőségtál volt, mára mindössze morzsa. Mindent megettem. . Elemózsiáért könyörög: enni kér a nincstelen, mert amikor minden volt, nem látta...

Gondolatom háborgó tenger, Mélysége végtelen, Tengerkék színe, Az égbolttal egybe lett. A horizont megfestő, Lemenő nap fénye, Ő az egyetlen aki, Felszínre tör végre. –...

A metró morajlása, Földalatti élet. Ha felszállok én oda, Szemem fürkészi a népet. Pásztáz végig,  A végtelenségbe érve, A metró kígyózó hosszán át, Szemem könnybe...

Árnyék Emléke akár a nyári napon a fák lombjának árnyéka, Mindössze a felüdülés helyett, Árnyékos hiányérzet. Hogy az új helyek melyek boldogságot árasztanak, Emlékeztetőül szolgálnak,...

Magasztalás az Úrnak  _ Gondunk nem-e apró az égbolt végtelenjében ? Ma aggódom, s holnap talán elfeledem végleg.  _ Tekintetem fel szegezem, lelkem az Úrhoz...

Lépteim magánya visszhangzik az üres utcákon, Egyedül lépkedek én már itt. Olykor az épület sziluettjén, Egy ismerős arc rám tekint. . Gyöngéd nevetésed hangja, Szívembe...

Az ideális, írásban is szürreális  Gondolatban feltámasztott Valóságban valótlan vontatott vallomás, Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése, Hogyan érthetné értékét az értelemnek az, Akit  még én magam,...

Nyári nap sugara barnítja bőröm, A szellő illatában a tegnapokat őrzöm Felhői között a lemenő nap sugara Arcodnak elbűvölő, pajkos mosolya.   Lángoló táj színében...