-
Horváth Attila
Írások
Felkelő nap
Felkelő nap Világvégi felhőlovag napsugár lovon. Sziporkázik esőáztatta bús lombokon. Félmosolynyi jutalom, mint egykoron. Nem várta más, csak a sápadt korong. Mesélő kezéből...
Forró napok
Forró napok Unott svábbogár lassan lábat emelget. Napsütötte aszfalt ontja a meleget. Boldog, boldogtalan ráérősen menetel. Fáradt szellő szárít arcon cseppeket. Nyári izzó...
Közel s távol
Közel s távol Test és tudat, létező kétség. Velem vagy? Ébredő kérdés. Keres szemem, kutat karom. Foszlány a gondolat, akarom? Valahogy tudni fogom,...
Fények és szellő
Fények és szellő Kényes hurok kendőként nyakadon. Mező felett himbálódzó árnyék alakod. Szemed égbolt csillagain jelet fakaszt. Felhős tekintet, alant sárnyomra ragad. Szellő...
Arcok a tóban
Arcok a tóban Fehér hósapkák billegnek hegyek ormán. Alant kicsiny tó bújik, keskeny partján már voltál. Ismerős kőhalom. Kerestél kavicsot, laposat és szépet. Lendítés...