hm. nem gondolkodtam ezen. de így, az azóta eltelt ötven évre visszatekintve, úgy tűnik, életfilozófia, vagy legalábbis túlélési technika (más megfogalmazás szerint: harcmodor) lett belőle. mindamellett, a kommentek számát tekintve, nem mindenki gondolja – látja úgy, mint te. meg én…
amúgy, mintegy (pontosabban kerek 2025) évvel ezelőtt már érkezett egy új világrend a világra, igaz, akkor még nem Európába. aztán, pár száz év elteltével ez az új világrend terjeszkedésbe kezdett, leigázta észak- közép- és délamerikát, Afrika nagy résztét, s persze Európát magát is, milliárdnyi ember elpusztításával, kultúrájukkal, életterükkel, hitükkel, szokásaikkal és felhalmozott élet-tudásukkal együtt.
és mit tesz isten (vagy Isten), ahonnét ez a jószándékú, a szeretet hatalmát hirdető, de végül is világpusztítónak bizonyult világrend elterjedt, egy újabb hullám érkezik.
három mondás is eszembe jut erről: amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, illetve kölcsönkenyér visszajár.
aztán itt van ez a kis hiátus, mármint, hogy „hallatszik az üres templomok kongása”. vajon miért?
vajon miért fordult el néhány (százmilliónyi) ember ezektől a kongó épületektől? vajon miért, miben és ki(k)ben csalódtak?
ez az alkohol dolog is érdekes felvetés. ha jól emlékszem, idén volt egy országosan meghirdetett pályázat „Alkoholos italokra specializálódott vendéglátóhely (bár, kocsma, borozó) TFF-4.1.1.2-D-2025.) címen.
arra viszont nem emlékszem, hogy ez hogy pászol a „Na ez lesz jó hatással a honi lakosságnak
az alkohol csökkent fogyasztása” gondolathoz…
és végezetül itt van ez a fránya új világrend is. de hát hiszen itt van az már régen, valamikor a XX. század harmadától. többször is megérkezett. igaz, nem mindig „burkában”, néha horogkeresztes címer is volt a béke-zászlókon, majd verescsillag, most meg éppen sárga hajfestékreklám az aktuális menő deal, de legalább mindegyik új világrendként jelentkezett be.
igaz, kedves Mihály? nagyjából kortársak vagyunk, nem hiszem, hogy más világban éltünk volna idáig (az még hátravan…).
kedves Rita, köszönöm! hisz a „nyári zápor” miatti ború helyett néha ránk fér egy kis bohóckodós derű is! (amúgy a kép, és a rajta szereplők is valóságosak…) üdvözlettel: Gábor
nincs ez így jól kitalálva.
a lélek többnyire kortalan, a test pedig többnyire halandó: ez az igazi, az echte kényszerházasság. a játékidőben folyamatos csatákban és változó szereplőkkel zajlik a lelkek, a testek, a nők és a férfiak közötti harc.
de mi is a trófea? milliónyi pirruszi győzelem?
nem jól van ez így.
kedves Rita,
mi mást is mondhatnék:
alkottál – alkotsz, többet hagysz itt, mint hoztál, többet adtál, mint kaptál. jól van ez így!
https://irodalmiradio.hu/2024/06/27/vagy-kicsit-vagy-nagyot-aforizma/
Gábor
hm. nem gondolkodtam ezen. de így, az azóta eltelt ötven évre visszatekintve, úgy tűnik, életfilozófia, vagy legalábbis túlélési technika (más megfogalmazás szerint: harcmodor) lett belőle. mindamellett, a kommentek számát tekintve, nem mindenki gondolja – látja úgy, mint te. meg én…
vihar előtti.
csend.
komor.
szürreális.
sugárnyaláb.
hajlong.
felszín.
fröccsen.
világít.
suhan.
villám.
kiszakít.
megrázóan tömör, szikár, eszköztelen, és mégis mélyen hatásos írás.
de miről szól?
a természeti jelenségről,
vagy a természeti belső énről?
(eddig az enyém, a vizuális, fény és hangelemek dinamikus interferenciájának oszcilloszkópos hullámgörbe-elemzését közvetlenül küldöm… )
😇 🤭 🤫 ,
Gábor
Gábor
idő közben, egy váratlanul érkezett segítséget felhasználva, az írást kiegészítettem egy ‘fülszöveggel”. én örömmel olvastam…
hát, igen.
amúgy, mintegy (pontosabban kerek 2025) évvel ezelőtt már érkezett egy új világrend a világra, igaz, akkor még nem Európába. aztán, pár száz év elteltével ez az új világrend terjeszkedésbe kezdett, leigázta észak- közép- és délamerikát, Afrika nagy résztét, s persze Európát magát is, milliárdnyi ember elpusztításával, kultúrájukkal, életterükkel, hitükkel, szokásaikkal és felhalmozott élet-tudásukkal együtt.
és mit tesz isten (vagy Isten), ahonnét ez a jószándékú, a szeretet hatalmát hirdető, de végül is világpusztítónak bizonyult világrend elterjedt, egy újabb hullám érkezik.
három mondás is eszembe jut erről: amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, illetve kölcsönkenyér visszajár.
aztán itt van ez a kis hiátus, mármint, hogy „hallatszik az üres templomok kongása”. vajon miért?
vajon miért fordult el néhány (százmilliónyi) ember ezektől a kongó épületektől? vajon miért, miben és ki(k)ben csalódtak?
ez az alkohol dolog is érdekes felvetés. ha jól emlékszem, idén volt egy országosan meghirdetett pályázat „Alkoholos italokra specializálódott vendéglátóhely (bár, kocsma, borozó) TFF-4.1.1.2-D-2025.) címen.
arra viszont nem emlékszem, hogy ez hogy pászol a „Na ez lesz jó hatással a honi lakosságnak
az alkohol csökkent fogyasztása” gondolathoz…
és végezetül itt van ez a fránya új világrend is. de hát hiszen itt van az már régen, valamikor a XX. század harmadától. többször is megérkezett. igaz, nem mindig „burkában”, néha horogkeresztes címer is volt a béke-zászlókon, majd verescsillag, most meg éppen sárga hajfestékreklám az aktuális menő deal, de legalább mindegyik új világrendként jelentkezett be.
igaz, kedves Mihály? nagyjából kortársak vagyunk, nem hiszem, hogy más világban éltünk volna idáig (az még hátravan…).
üdvözlettel: Gábor
🤗 , ✅
🙋
kedves Rita, köszönöm! hisz a „nyári zápor” miatti ború helyett néha ránk fér egy kis bohóckodós derű is! (amúgy a kép, és a rajta szereplők is valóságosak…) üdvözlettel: Gábor
nincs ez így jól kitalálva.
a lélek többnyire kortalan, a test pedig többnyire halandó: ez az igazi, az echte kényszerházasság. a játékidőben folyamatos csatákban és változó szereplőkkel zajlik a lelkek, a testek, a nők és a férfiak közötti harc.
de mi is a trófea? milliónyi pirruszi győzelem?
nem jól van ez így.
kedves Rita, jó volt ezt az írásodat (is) olvasni.
üdvözlettel: Gábor