épp erről „beszélgettünk” Ritával az imént. a neki szóló levelem pár mondatát idézném:
„évszázadok óta és kontinenseken átívelően eltérő erkölcsi, életvitelbeli, családon belüli, és hitéleti normák vonatkoztak/vonatkoznak a nőkre, mint a férfiakra (annak ellenére, hogy én ezt nagyon nem helyeslem). ugyanakkor a huszadik század második felében, mondhatnám az „én időmben” a „modern civilizáció” – val érintett helyeken erős változások indultak meg, így például Magyarországon is.
az én generációmban, miután bevezették a koedukált oktatást, kivezették a hitoktatást és az erkölcstant, a saját fiatalkori közegünkben sok tekintetben egyre inkább egyenjogosultunk, bár még hatottak/hatnak az ősrégi sztereotípiák.
a párválasztásban és a párkapcsolatokban azonban a szabadságon kívül beköszöntött más is, kezdve a tánciskola helyetti diszkóval, a filmekkel, a beatzenével és -koncertekkel, az alkoholfogyasztással, a fogamzásgátlással, a társadalmi rétegek keveredésével, a műveltség visszaszorulásával, egészen a pornó térnyeréséig.
a mai x, y, v, z generációk számára pedig úgy látom, nincsenek már sem tabuk, sem határok, sem szóban, sem tettben, sem szexben, sem sok minden másban. ami nem jön „von Haus aus”, az többnyire nem is érkezik meg, vagy csak nagy erőfeszítések árán, vagy csak egyéb érdekek miatti befolyásolás útján.
én a lírai megfogalmazású érzéki egyenjogúságra – szabadságra gondoltam, amikor hiányoltam azt ebben az alkotói körben – közösségben. ki tudja, hátha felbátorodik valaki…”
maga a szöveg, és annak leírása annak idején ment (jött) magától, hisz belső érzések megfogalmazása történt, de a mostani megjelenítés mostani, használva – kihasználva az IR blogfelület által felkínált mostani lehetőségeket. s ez utóbbi valóban lépésről lépésre, kedvemre és kedvem szerint alakul. mint ahogy azt neked már külön is megírtam, valaha a gimis újság egyik diákszerkesztője – szerzője is voltam, az igény, a szem és a kéz késztetése onnan ered. az eredmény nyilván öncélú és amatőr, de örülök, hogy mások számára sem hatástalan.
megintcsak azt mondhatom: a történetek rendre banálisak, hétköznapiak, de ettől még átélni őket egyedi, egyéni „élmény”, mint ahogy az okozott, és a kapott sérülések is azok…
hát, kedves Antal, örülök, hogy kicsit mulattattalak.
de félre a tréfával. nekem is többféle zsanér van a spalettámon (na jó, zsáner a palettámon).
s hogy miért örültem meg írásodnak? direkt megszámoltam, cca, 378 alkotó szerepel az IR alkotók névsorában, úgy gondolom, 200 -250 ötven lehet az aktív tagok száma, s cca. 100 az olyan aktív tag, aki manapság is tölt fel írásokat. én alig több, mint egy évvel ezelőtt kértem a felvételemet, s azóta olvasom – olvasgatom mások itteni alkotásait.
úgy tűnik, ennek a szoft-erotikus „stílusnak” (inkább tartalomnak) aránylag sok olvasója akad, ám követője-művelője nemigen.
a tetszéssel kommentelők kivétel nélkül hölgyek voltak, fiúk – férfiak, illetve negatív véleményt mondók pedig eddig egy sem. bár egyes lírai szerelmes tartalmú írásokban érződik a vágyakozás, vagy az emlékezés, de valamelyest erotikus tartalom, megfogalmazás szinte egyáltalán nem.
vajon miért? pár választ mondjuk alighanem fel tudnék sorolni, de minek is. Sapho is csak egy volt (és ő is pont „Leszbosz” szigetén…)
pedig hát a testiség is éppúgy az emberi lét része, mint a lelkiség – szerintem.
már aggódtam, hogy Balsac -on (és rajtam) kívül más nem is téved a „Pajzán históriák” sikamlós földjére. Viva Chaucher (a canterbury), Viva Boccaccio (a 10×10 deka Meron)!
üdvözlettel: Gábor
ps.: az „üdvüzletel” szófordulat pedig szerintem zseniális!
én is.
sajnos Zoé „egy-idő” című inspiráló írása már nem érhető el…
van másik*: https://irodalmiradio.hu/2024/11/12/a-jelen-ido-inspiraltcio/
(*Eötvös Gábor: https://www.facebook.com/watch/?v=737160336495247)
épp erről „beszélgettünk” Ritával az imént. a neki szóló levelem pár mondatát idézném:
„évszázadok óta és kontinenseken átívelően eltérő erkölcsi, életvitelbeli, családon belüli, és hitéleti normák vonatkoztak/vonatkoznak a nőkre, mint a férfiakra (annak ellenére, hogy én ezt nagyon nem helyeslem). ugyanakkor a huszadik század második felében, mondhatnám az „én időmben” a „modern civilizáció” – val érintett helyeken erős változások indultak meg, így például Magyarországon is.
az én generációmban, miután bevezették a koedukált oktatást, kivezették a hitoktatást és az erkölcstant, a saját fiatalkori közegünkben sok tekintetben egyre inkább egyenjogosultunk, bár még hatottak/hatnak az ősrégi sztereotípiák.
a párválasztásban és a párkapcsolatokban azonban a szabadságon kívül beköszöntött más is, kezdve a tánciskola helyetti diszkóval, a filmekkel, a beatzenével és -koncertekkel, az alkoholfogyasztással, a fogamzásgátlással, a társadalmi rétegek keveredésével, a műveltség visszaszorulásával, egészen a pornó térnyeréséig.
a mai x, y, v, z generációk számára pedig úgy látom, nincsenek már sem tabuk, sem határok, sem szóban, sem tettben, sem szexben, sem sok minden másban. ami nem jön „von Haus aus”, az többnyire nem is érkezik meg, vagy csak nagy erőfeszítések árán, vagy csak egyéb érdekek miatti befolyásolás útján.
én a lírai megfogalmazású érzéki egyenjogúságra – szabadságra gondoltam, amikor hiányoltam azt ebben az alkotói körben – közösségben. ki tudja, hátha felbátorodik valaki…”
üdvözlettel: Gábor
jólvanna…
maga a szöveg, és annak leírása annak idején ment (jött) magától, hisz belső érzések megfogalmazása történt, de a mostani megjelenítés mostani, használva – kihasználva az IR blogfelület által felkínált mostani lehetőségeket. s ez utóbbi valóban lépésről lépésre, kedvemre és kedvem szerint alakul. mint ahogy azt neked már külön is megírtam, valaha a gimis újság egyik diákszerkesztője – szerzője is voltam, az igény, a szem és a kéz késztetése onnan ered. az eredmény nyilván öncélú és amatőr, de örülök, hogy mások számára sem hatástalan.
mégegyszer köszönöm szépen kedves elismerő szavaidat.
értem, értette, megérte!
Gábor
kedves Rita, köszönöm, jól esett az elismerés. kigondolnom azonban nemigen kellett semmit, jött minden magától…
üdvözlettel: Gábor
hát igen. a szuroktó mélysége alig kéthónapra rá vált valóságosan érezhetővé:
https://irodalmiradio.hu/2024/10/15/d-day-epilogus-az-a-bizonyos-nap/
megintcsak azt mondhatom: a történetek rendre banálisak, hétköznapiak, de ettől még átélni őket egyedi, egyéni „élmény”, mint ahogy az okozott, és a kapott sérülések is azok…
Gábor
hát, kedves Antal, örülök, hogy kicsit mulattattalak.
de félre a tréfával. nekem is többféle zsanér van a spalettámon (na jó, zsáner a palettámon).
s hogy miért örültem meg írásodnak? direkt megszámoltam, cca, 378 alkotó szerepel az IR alkotók névsorában, úgy gondolom, 200 -250 ötven lehet az aktív tagok száma, s cca. 100 az olyan aktív tag, aki manapság is tölt fel írásokat. én alig több, mint egy évvel ezelőtt kértem a felvételemet, s azóta olvasom – olvasgatom mások itteni alkotásait.
úgy tűnik, ennek a szoft-erotikus „stílusnak” (inkább tartalomnak) aránylag sok olvasója akad, ám követője-művelője nemigen.
a tetszéssel kommentelők kivétel nélkül hölgyek voltak, fiúk – férfiak, illetve negatív véleményt mondók pedig eddig egy sem. bár egyes lírai szerelmes tartalmú írásokban érződik a vágyakozás, vagy az emlékezés, de valamelyest erotikus tartalom, megfogalmazás szinte egyáltalán nem.
vajon miért? pár választ mondjuk alighanem fel tudnék sorolni, de minek is. Sapho is csak egy volt (és ő is pont „Leszbosz” szigetén…)
pedig hát a testiség is éppúgy az emberi lét része, mint a lelkiség – szerintem.
üdvözlettel: Gábor
P.S.:
íme pár az én ilyesmis feltöltött verseim közül (nem is gondoltam, hogy ennyi van):
https://irodalmiradio.hu/2024/06/09/a-grown-up-woman-lany-egy-felnott-no-lany-prucsoknek/
https://irodalmiradio.hu/2024/06/27/nyuszi-ul-a-fuben/
https://irodalmiradio.hu/2024/07/20/en-krisz/
https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/aspektusok-testek-beszelgetese/
https://irodalmiradio.hu/2024/10/05/teen-szinopszis/
https://irodalmiradio.hu/2024/10/24/parafrazis/
https://irodalmiradio.hu/2024/11/04/boldogan-pihegni/
https://irodalmiradio.hu/2024/11/05/meztelen-hajnal-meztelen-reggel-meztelen-nappal-az-esztelen-nyar/
https://irodalmiradio.hu/2025/01/19/szeretnem-4/
https://irodalmiradio.hu/2025/01/22/betoltenel-vers/
Kedves Zsáner, nocsak, nocsak.
már aggódtam, hogy Balsac -on (és rajtam) kívül más nem is téved a „Pajzán históriák” sikamlós földjére. Viva Chaucher (a canterbury), Viva Boccaccio (a 10×10 deka Meron)!
üdvözlettel: Gábor
ps.: az „üdvüzletel” szófordulat pedig szerintem zseniális!
az számít, ami megállít,
megállít, mert számít.
a megállás marad meg,
nem a rohanás.
a pillanat számít,
nem a rohanás…
üdvözlettel: Gábor
jó játék a szójáték,
pláne, hogyha nem játék…
mosolygó szemmel: Gábor