Köszönöm, Rita ! 🙂
Igen, ahogy írod…tartalmasabbak, emberibbek voltak azok az idők, és örülök, hogy volt benne részem. Ebben a modern világban „látszólag” kommunikálnak az emberek, valójában magányos gombnyomkodás…éppen a lényeg veszik el…
Tisztelet a kivételnek, ha még van, de igazából mindannyiunk életét átszövi valamennyire.
Kedves Rita,🙂 köszönöm szépen az elismerést ! Ahogy fentebb említettem, ebben bizony csúcstartó vagyok, de nagyon szívesen elolvasom másokét is – így a tiédet is, ha megmutatod. Üdv : Erzsébet.🙂
Már látom – látok !
(Ahogy egy kínai mondás tartja : „Senki nem láthat tisztán, amíg a könnyei nem mosták tisztára a szemét !)
A látás megértést ad, a felismerések elindíthatnak egy tisztább úton. Hetedíziglen hatva.
–
Bámulatos, ahogy a verseidbe ennyire szépen meg tudod írni a lényeget ! Szép tehetséget kaptál ! 🙂🤗🌷
Áldás.
Zoé,
külvilág ide vagy oda – benned él a poéta !
Mint a jó szakács a fűszerekkel, úgy bánsz te is a verseidben a szavakkal, kifejezésekkel. Pontosan tudod, érzed, miből mennyit !
🙂
Kedves Zoé !🙂
„Fájdalmam okára, míg még oly piciny volt, én balga, rázártam szorosan ahelyett, hogy nyugodtan, lazán kinyitva héjamat, az első áramlattal elengedtem volna…”
Igen, ezen mindannyian átmegyünk, életünk egy-egy szakaszában, míg meg nem születik a felismerés.
Az emberi lélek sokkal bonyolultabb ahhoz, hogy mindig okosan vagy akár logikusan tudjunk cselekedni.
A bölcsességhez pedig már megélt tapasztalatok által megszerzett érettség kell.
Elgondolkodtató, hogyan gyártunk illúziókat, szinte játszi könnyedséggel. Ezt jól érzékeltetted az írásodban. Az a gyöngy, amit mi szépnek látunk, megszabjuk még a piaci értékét is, igazgyöngynek nevezzük, az a kagyló részéről kínban, fájdalomban születik, védekezésül…nem tud mást tenni…előbb megadja magát a folyamatnak, majd az életével fizet a nem kért kalandért…
„ami miatt létrejött az mind hamis”…
Mi emberek pedig erre építünk egy szép mesét, drágán sztárok, kiváltságosok nyakába rakjuk, onnan csodáljuk, de szép…ki gondol ekkor már a kagylókra ?? Elvakít a csillogás.
Ugyanígy vagyunk a kérészekkel is – virágzik a Tisza…lelkendezünk.
„tiszavirágzás” – rebegjük elaléltan, csodálva nézzük egyetlen nászukat, mely számukra egyúttal a vég…
„Kagyló lettem magam is –
ki akarok nyílni, most már, hogy tudom…
Elengedni, az akárhányadik áramlattal,
ami nem volt és nem is lehet birtokom.
Kérlek, adjatok még rá elegendő időt !”🙏
Köszönöm, Rita ! 🙂
Igen, ahogy írod…tartalmasabbak, emberibbek voltak azok az idők, és örülök, hogy volt benne részem. Ebben a modern világban „látszólag” kommunikálnak az emberek, valójában magányos gombnyomkodás…éppen a lényeg veszik el…
Tisztelet a kivételnek, ha még van, de igazából mindannyiunk életét átszövi valamennyire.
Kedves Rita,🙂 köszönöm szépen az elismerést ! Ahogy fentebb említettem, ebben bizony csúcstartó vagyok, de nagyon szívesen elolvasom másokét is – így a tiédet is, ha megmutatod. Üdv : Erzsébet.🙂
Már látom – látok !
(Ahogy egy kínai mondás tartja : „Senki nem láthat tisztán, amíg a könnyei nem mosták tisztára a szemét !)
A látás megértést ad, a felismerések elindíthatnak egy tisztább úton. Hetedíziglen hatva.
–
Bámulatos, ahogy a verseidbe ennyire szépen meg tudod írni a lényeget ! Szép tehetséget kaptál ! 🙂🤗🌷
Áldás.
Zoé,
külvilág ide vagy oda – benned él a poéta !
Mint a jó szakács a fűszerekkel, úgy bánsz te is a verseidben a szavakkal, kifejezésekkel. Pontosan tudod, érzed, miből mennyit !
🙂
Kedves Zoé !🙂
„Fájdalmam okára, míg még oly piciny volt, én balga, rázártam szorosan ahelyett, hogy nyugodtan, lazán kinyitva héjamat, az első áramlattal elengedtem volna…”
Igen, ezen mindannyian átmegyünk, életünk egy-egy szakaszában, míg meg nem születik a felismerés.
Az emberi lélek sokkal bonyolultabb ahhoz, hogy mindig okosan vagy akár logikusan tudjunk cselekedni.
A bölcsességhez pedig már megélt tapasztalatok által megszerzett érettség kell.
Elgondolkodtató, hogyan gyártunk illúziókat, szinte játszi könnyedséggel. Ezt jól érzékeltetted az írásodban. Az a gyöngy, amit mi szépnek látunk, megszabjuk még a piaci értékét is, igazgyöngynek nevezzük, az a kagyló részéről kínban, fájdalomban születik, védekezésül…nem tud mást tenni…előbb megadja magát a folyamatnak, majd az életével fizet a nem kért kalandért…
„ami miatt létrejött az mind hamis”…
Mi emberek pedig erre építünk egy szép mesét, drágán sztárok, kiváltságosok nyakába rakjuk, onnan csodáljuk, de szép…ki gondol ekkor már a kagylókra ?? Elvakít a csillogás.
Ugyanígy vagyunk a kérészekkel is – virágzik a Tisza…lelkendezünk.
„tiszavirágzás” – rebegjük elaléltan, csodálva nézzük egyetlen nászukat, mely számukra egyúttal a vég…
„Kagyló lettem magam is –
ki akarok nyílni, most már, hogy tudom…
Elengedni, az akárhányadik áramlattal,
ami nem volt és nem is lehet birtokom.
Kérlek, adjatok még rá elegendő időt !”🙏
Szeretettel : Erzsébet.🙂
Szép és emberi ! Szívesen olvastam !🙂
Kedves Rita, helyes kis játékos vers, s olyan jó ritmikája, dallama van !
Üdv : Erzsébet.
🙂
Köszönöm, Rita, örülök ! 🙂
🙂 🤗
De szép !🙂
(Láttam…láttam őket…)
🌼