Kedves Rita,🙂köszönöm a hozzászólásod, bizony, a szerelem nem ésszerű döntés, csak jön és vagy valami szép fejlődik általa, belőle, vagy a lelkünk üdvét veszi el jó időre…
Üdv : Erzsébet🙂.

Köszönöm szépen, Rita !😊
(Az emojikat megírtam már a te versednél. lásd „Levélszőnyeg”)

Rita, az emojikat úgy másolom be ide a FB Messengerről.🙂

Kedves Rita, jó volt olvasni ezt a verset, igazán szépen megírtad – egyúttal felevelenedtek a saját gyerekkori élményeim… köszönöm ! 😊😇🎄

Kedves Rita, nekem ez az egyik legszebb versed ! 🍂 Örülök, hogy olvashattam ! 😊🙏 💐

Kedves Rita, köszönöm a jókívánságot és viszont kívánom neked is !🙂🍾🕯😇🍀🌟

(Ami a többit illeti : sok „rossz” írható az ember számlájára, mégis, ne általánosítsunk – legalábbis én nem teszem, mert az is egyfajta tévút lenne…
Ahogy fentebb említettem, én hiszek a Fény győzelmében a sötétség felett, másként nem is tudnék élni, ha nem hinnék ebben !)

Üdv : Erzsébet🙂

Kedves Róbert, jól megírt, elgondolkodtató vers…értem – érteni vélem…
Üdv : Erzsébet. 🙂🙃

Kedves Zita, de jó volt olvasni ezt a verset !🙂Örömváró, reménykedő, jó rezgésű sorok…és jó rímek !🙂

Hm…kedves Róbert, eléggé távol áll tőlem a krimi műfaja, ennek ellenére én is írtam egy kriminovellát.🙂*
Elolvastam, és teszek egy kísérletet arra, hogy megtippeljem-kitaláljam, ki az elkövető, bár nincs sok nyom,
és azokról a bakancsnyomokról sem tudni sokat, hogy honnan vagy merre vezetnek.
Ami Daniel-t, Iris Hale-t és Richard Whitmore-t illeti, túlságosan nyilvánvaló, hogy okuk lenne…ezt persze, a tulajdonos jól tudta…hogy bármelyikükre terelődhet a gyanú, mert nem is titkolták, hogy vonzó tárgy számukra a szobrocska. Nos, mindezek alapján úgy vélem, hogy maga a tulajdonos, vagyis, Michael Langford a tettes.
Üdv : Erzsébet.🙂

Csupa szépség szépségbuborékos szavakba rejtve…nem kizárt, hogy soraid megihletnek engöm is…
ha úgy lössz, tudatom véled…🌻…nagyon megmozgatott lélekszinten, érzésekben…
Köszönöm, Zoé, az élményt !🙂