-
Nagy Imre
Írások
Reggel az óvóhelyen
Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre” erjedek saját verítékemben. Rajtam egy poros kabát; mint éhes darázs zúg töltésért mobilom. Fent egy robbanás egypár...
Az őrült lovas
Megszökött a lovas a nagy sárgaházból, Ősi szél riad a nyugodt avarágyon, hol téli esőben zúg, liheg a vágytól, akár egy eleven táncra kelt rémálom....
Belvárosi séta
Belvárosi séta November van! A kócos fák terhüket vesztve állnak, míg mi baktatunk egymás mellett lengve és többé nem együtt, mint két kopott nagykabát....
És szelíden szól az Isten…
És szelíden szól az Isten… Ma már az ember csahol; ólok a házak, feszül a szó, és ahol tiporni vágynak ott én leszek a...
Nyomdában az első novelláskötetem!
Az izgalmas összeállítás 220 oldalban jelenik majd meg idén januárjában keménytáblás kivitelezésben. A borítót és az illusztrációkat Tarcsai János készítette. A könyv Zsoldos Árpád és...
A villamoson
A villamoson Lüktetnek az, acél erek; nyílnak, vesznek, utcák, terek. Ajtó ásít, bőröd rezzen, fejeden ősz mező rebben. Neonfények tompa láza sokat gyötört arcod járja....
Diszharmónia
Diszharmónia Nem öntöttem én nagy harangot; a hangot kiengedtem és nem temettem a bronzba, szétszórt hangjegyeknek nem lett zengő szobra. Csak álltam férfiként, nem...
Csak egy játszma
Csak egy játszma Nézd, kezemben már az összes kártya, háromszor cseréltem szívre várva. És lőporos szerelmek, összefont „nagy szavak” buktak el mindhiába. De veled, akár...
Maradj fölöslegnek…
Maradj fölöslegnek… Mondd, miért emésszék el lelkem rejtőzködő mélyek, hisz a formátlan vízen uralkodnak az edények. Összerogyó tengerek súlyától mély az óceán, mely titkait gyöngyökké...
Apollón vére
Apollón vére Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra. Ölelik égő őszi erdők,...