Minden, ami voltam, beléd oldódik, mint vízbe hullt fény, hangtalanul, a szerelem lényege lehet ez, önmagunkkal a másik azonosul. A hiány milliónyi alakja vagy,...

Az ég szétszakadt szürke szövetéből vérző eső pereg, fák bordái kilátszanak, csupaszodó ágaik karcolják a mord eget. Lucskos avar fortyog, mint elfojtott kiáltás, az éj...

És mégis úgy maradtál bennem, mint füst a szobában, ha fényre száll, illat a rúzsfoltos ruhán, halk nevetés, mit nem felejt a nyár. Lépted az...

Puhán pillant az est… mintha Isten selyemmel bélelné a légteret, a messzeség zongorahúrján sóhajtva pendül a menny-erezet. Lágy, halvány pára úszik a téren, mind emlék...

Idő koldul az ereszek alatt, rongyaiban évszakok zörögnek, mozdulataira némább a holnap, arcát csorba tükörben fésüli meg. Vak peronon várakozik egy másikétól függő hang, leheletnyi...

  Valami hideg moccan a csöndben, mint jég a pohár alján – reped, a világ, mit magamba zártam, ujjhegyemen felejtetted. Ajtómon végig simít a reggel,...

    Ti hajnalokban születtek, hol csillag alszik, fény ragyog, hol rétek ringnak csendesen, s az árny átlépi a napot. Ti hordjátok a múlt neszét,...

Az éj fáradt arccal nyújtja ujját barázdált lángmezőkön át billeg  a létezés fösvény útja felé. A holdat ketté szelte egy felleg, torz gallyak között remeg...

Apró lépcsőkön vezetett az út, messzi a hideg végtelen át, csepergő fénykazalnál megfordult,  hátrahagyott pár ólomkatonát. Lépkedett a sötét terek síkján, bakancsába folyt a kényszerűség,...

Néhány csöndes óra után, a távolban harang kondul, fény suhan a Hold udvarán, a térre tejfehér hó hull. Meleg otthonokba lép az est, könnyű leplét...