Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet. ...
Láthatatlan tollvonás a lét rezdülése, sűrűn folyó emlékcsepp üveggömbbe gyűrve. Elszakadt szép pillanat leheletnyi éjben, hamuba hullt sóhaj, mint pihe szállt a szélben. 1
Rég álltak így egymás mellett, ezredévek múltak, teltek, ők hallgatagon figyeltek, jól értették már a csendet. Egyiküknek büszke szirtje merészen kéklett az égbe, másikuknak...