Ködtakarta felszín alatt keresgélték a sugarak, évszázadok mélységében szunnyadt időtlen békében.   Falain hínárfüzérek, lépcsőjére kagylók ültek, tornyait dús moszat lepte, csendjét csak a hullám...

Ködfehérben merengenek árva ágak csonkjai, letűnt és már tovaillant, nincs mi többet mondani.   Nyáresték halk suttogása tompa zörgéssé fakult, szél lengette lombkoszorú némaságba komorult....

Emlékszel, mikor beleszimatoltál a mit sem sejtő tavaszi estébe? a zsibongva áradó rigószóba, s az ég alján szendergő puha fénybe?   Valami nesztelenül remeg belül,...

Itt vagyok, bár észrevétlen, léptek nélkül jöttem, tétlen.   Nem kértem, hogy tiéd legyek, de szálunk el nem tépheted.   Lehet úgy, ne tudja senki,...

(Mamával)   Bandukolunk a dűlőúton, olvad a számban a cukorka, van az úgy, hogy kettőt se szólunk, csak a szánk húzódik mosolyra.   Néha nem...

Hogyha érteném dalát a felhőnek, szélnek, mit suttognak lombukkal az erdei vének, ha megfejteném szavát a patak vizének, kutatnám, mint mondhatnék róla szebb meséket, s...

lombok mögé bújt el a hold, erdő mélyén madár sikolt. mint farkas ejti a sebet, vad az, ki védtelent nevet.   szavak érintetlen hegét nem...

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan...

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze...

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,...