Nagyon megrázó írás volt. Őszintén szólva a nem túl hosszúsága miatt is nehezemre esett olvasni. Tudom, hogy az ember kegyetlen, a legkegyetlenebb lény a földön és mindenre képes, de talán mégse ezt az oldalát kellene megmutatni, mert így is nehéz, hiszen a környékünkön sem ért még véget a háború, ami bármikor eszkalálódhat is.
Az enyém is. Az utcánk végében volt egy patak – most is ott van, csak én nem lakom már ott – abba szeretném, ha szórnák a hamvaim. Ott voltam gyermek és ott voltam boldog is. Szeretnék végső nyugalomra oda visszatérni.
Bár ez sem tartozott a rövid írások közé, mégis örömmel olvastam, mivel én is e generáció tagjaként a felsorolt együttesek és dalaik lehetőségem volt megismerni. „Volt még egy tánciskola Budán, a Kapás utca elején. Egy időben ide is jártam össztáncokra, de nem olyan hosszú ideig, mint a három pesti tánciskolába.” Az idézett rész nem véletlen, ugyanis a férjemmel mi is szerettünk volna megtanulni táncolni, de – mint ahogy tűpontosan megírta – ez nekünk sem sikerült. A Beatles már általános koromban is ismert együttes volt. Presszer Gábor, Fenyő Miklós és még hosszan sorolhatnám a neveket, mind a mai napig ismertek, sőt elismertek és a „Csináljuk a fesztivált” tv műsorban elő is kerülnek a régi dalok új előadókkal, melyeket szívesen nézek és a zene ritmusára dobban a lábam, és előtörnek a régi emlékek. 64-ben a Budai Tánciskolához közeli Jurányi utcában – a Hámán Kató gimnáziumban – érettségiztem, de 65-ben már férjes asszony voltam és 66-ban megszületett az első gyermekünk, így édesanyként már nem a zene, tánc határozta meg az életem, bár zenét mind a mai napig szívesen hallgatok. Máté Pétert nagyon kedveltem és kedvelem, megrázott fiatalon bekövetkezett halála. Demjén Rózsi neve is ismerősen cseng mind a mai napig, ahogy felejthetetlen az Omege Gyöngyhajú lány című slágere, Frenreisz Károly neve – aki zsűritagként is debütál mostanság – az Illés együttes, ahol Szörényi Levente különösen is rendhagyó énekesnek számított akkoriban. Nos, akkor én is befejezem az emlékezést és a méltatást. Az íráshoz szeretettel gratulálok.
Megrendítő, szomorú írás volt. Borzalmas, hogy a háború és benne az emberi gonoszság mire képes. Szerencsétlen asszony a kényszerűen átélt traumák miatt megzavarodott. Cselekedeti félelmet, talán megvetést és lenézést is kiváltottak az emberekből. A gyerekek pedig kíváncsiak, vonzza és taszítja is őket a másság, ráadásul élénk a fantáziájuk is, melynek köszönhetően olyan dolgokat is belelátnak a számukra megmagyarázhatatlan eseményekbe, melyeknek semmi közük sincs a valósághoz.
„Az egész vers csak üres hablatty.”
Ezzel speciel egyetértek. A kérdésem csupán annyi, hogy miért? Nyilván tudna másként is írni, ha egyszer eljött egy irodalmi oldalra.
Szeretettel és érdeklődéssel: Rita
Mi tagadás, eléggé érdekesnek találtam ezt a verset. Őszintén szólva nem értem, hogy humor akart lenni, vagy csak nem tudtam érdelmezni?
Szeretettel: Rita
„Tudok már egyedül lépni,
bizakodva újra hinni.”
Ez a legjobb megoldás, amit csak választani lehet. Akinek nem kellünk, az meg se érdemel minket.
Szeretettel: Rita
„ha sírok is, bennem élsz Anyukám,
Te mindig itt leszel a közelemben.”
Szívet szaggató szép soraid megértéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Nagyon megrázó írás volt. Őszintén szólva a nem túl hosszúsága miatt is nehezemre esett olvasni. Tudom, hogy az ember kegyetlen, a legkegyetlenebb lény a földön és mindenre képes, de talán mégse ezt az oldalát kellene megmutatni, mert így is nehéz, hiszen a környékünkön sem ért még véget a háború, ami bármikor eszkalálódhat is.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Így igaz, ahogy írja. Sikerült visszahozni a régi emlékeket, melyek közül még sok ma is elő, hiszen a legendák egy része még közöttünk él.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Az enyém is. Az utcánk végében volt egy patak – most is ott van, csak én nem lakom már ott – abba szeretném, ha szórnák a hamvaim. Ott voltam gyermek és ott voltam boldog is. Szeretnék végső nyugalomra oda visszatérni.
Szeretettel: Rita
Bár ez sem tartozott a rövid írások közé, mégis örömmel olvastam, mivel én is e generáció tagjaként a felsorolt együttesek és dalaik lehetőségem volt megismerni. „Volt még egy tánciskola Budán, a Kapás utca elején. Egy időben ide is jártam össztáncokra, de nem olyan hosszú ideig, mint a három pesti tánciskolába.” Az idézett rész nem véletlen, ugyanis a férjemmel mi is szerettünk volna megtanulni táncolni, de – mint ahogy tűpontosan megírta – ez nekünk sem sikerült. A Beatles már általános koromban is ismert együttes volt. Presszer Gábor, Fenyő Miklós és még hosszan sorolhatnám a neveket, mind a mai napig ismertek, sőt elismertek és a „Csináljuk a fesztivált” tv műsorban elő is kerülnek a régi dalok új előadókkal, melyeket szívesen nézek és a zene ritmusára dobban a lábam, és előtörnek a régi emlékek. 64-ben a Budai Tánciskolához közeli Jurányi utcában – a Hámán Kató gimnáziumban – érettségiztem, de 65-ben már férjes asszony voltam és 66-ban megszületett az első gyermekünk, így édesanyként már nem a zene, tánc határozta meg az életem, bár zenét mind a mai napig szívesen hallgatok. Máté Pétert nagyon kedveltem és kedvelem, megrázott fiatalon bekövetkezett halála. Demjén Rózsi neve is ismerősen cseng mind a mai napig, ahogy felejthetetlen az Omege Gyöngyhajú lány című slágere, Frenreisz Károly neve – aki zsűritagként is debütál mostanság – az Illés együttes, ahol Szörényi Levente különösen is rendhagyó énekesnek számított akkoriban. Nos, akkor én is befejezem az emlékezést és a méltatást. Az íráshoz szeretettel gratulálok.
Rita
Megrendítő, szomorú írás volt. Borzalmas, hogy a háború és benne az emberi gonoszság mire képes. Szerencsétlen asszony a kényszerűen átélt traumák miatt megzavarodott. Cselekedeti félelmet, talán megvetést és lenézést is kiváltottak az emberekből. A gyerekek pedig kíváncsiak, vonzza és taszítja is őket a másság, ráadásul élénk a fantáziájuk is, melynek köszönhetően olyan dolgokat is belelátnak a számukra megmagyarázhatatlan eseményekbe, melyeknek semmi közük sincs a valósághoz.
Érzékletesen megírt alkotását tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Megértettem, csak egész lényedből suttogtad, SZERETLEK!”
Jó elhinni, hogy szeretnek bennünket, de keserű a csalódás, ha az egész álom volt csupán.
Szeretettel: Rita