„Addig pedig remegő lábakkal, sajgó vállakkal , de Tonió töretlenül tovább cipeli terhét, míg meg nem szabadulhat tőle. És amikor majd eljő ez az idő, és az út véget ért, nos majd ekkor megkönnyebbülve leteszi, és végre megpihenhet…”
Nem! A terhet még most kell letenni!
Ennyire őszinte írást talán még nem olvastam soha. Virág nyilván megbocsátott, különben nem tartaná a kapcsolatot Tónióval. Arról nem volt szó, hogy a jelenlegi feleség megértően fogadja-e a volt feleséggel való kapcsolattartást, illetve mi a helyzet Virág férjével, de e nélkül is nagyon tartalmas, érdekes és olvasmányos volt az alkotás. Tény, hogy Tónió volt a hibás az első házasság felbomlásában, de megbánta. Mit tud még tenni? A bánat pedig megérdemli a megbocsátást. Az önmarcangolással semmi sem változik, azt el kell hagyni és örülni kell annak, hogy adódott lehetőség – ha jóval később is – egy tartalmasabb és emberibb egymás felé forduláshoz. A halálra pedig nem kell gondolni, az egyszer úgy is eljön magától! Tavasz van, minden kivirult, örülni kell az életnek és azoknak, akik körülveszik. Minden egyes napnak, amit még megél! Sétáljon a szabad levegőn, amire vágyott fiatal korában is, amikor egy ablak nélküli szobában volt kénytelen unalmas munkát végezni!
Szeretettel gratulálok mind az őszinteségéhez, mind ahhoz, hogy meglátta a saját hibáit, mert ez is keveseknek adatik meg. A legtöbb ember a másikat hibáztatja. Ugyanakkor nem kell és nem is szabad a másik végletbe esni!
„Sápadt nap első sugara kél,
Kart karba ölt most árnyék és fény.
Céljuk a közös, új létezés,
Világosságba gyúl a sötét.”
Hangulatos, szép verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Nem kell pompás sírhely, márvány emlékmű, életemben tiszteljenek”
Nekem sem, én is így gondolom.
„Mit ér az élet, ha nem csendül fel az öröm szép dallama?”
Születünk és meghalunk, jönnek helyettünk újak, akiknek örülnek, dalolnak.
Szeretettel: Rita
„Földi valód szívünkben él,
A sok emlék rólad mesél.”
Kedves Gyöngyi!
Úgy tartják, hogy addig él valaki, amíg emlékezünk rá. Mást már nem is tudunk tenni.
Szeretettel olvastam szép verssoraid.
Rita
„De az ábránd elszállt, megjött a reggel,
Új napot nyitva, melyben éhezni kell.
Várakozni egy csodás változásra,
Egy megélhetést adó új világra.”
Kedves Gyöngyi!
Meghatóan szép soraid sohasem fognak megvalósulni, de mi megtehetjük, hogy a körülöttünk élőkre figyelünk, vagy megbízható helyre adományokat adunk.
Szeretettel: Rita
„Rájövök, mégis jobb lenne veletek, jóemberek
Hiszen én köztetek érzem csak azt, hogy a szivem szeret”
Nagyon szép sorok.
Bizony az ember nem magányos lény.
Szeretettel: Rita
Tiszta égbolton a csillagos esték csodálatosak tudnak lenni, bár most már a fényszennyezés miatt nem látjuk azokat teljes pompájukban.
Szeretettel: Rita
„Te. És én. Köztünk fény. Világító testek.”
Érdekes, egyedi meglátású versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Megszeretni valakit miért időtlen,
Ha a sors percet szab minden köteléknek?”
Fájdalmas kérdések. Bizony a szerelem nem csak jó tud lenni, hanem fájó, gyötrő is.
Szeretettel: Rita
Szívesen.
Szeretettel: Rita
„Addig pedig remegő lábakkal, sajgó vállakkal , de Tonió töretlenül tovább cipeli terhét, míg meg nem szabadulhat tőle. És amikor majd eljő ez az idő, és az út véget ért, nos majd ekkor megkönnyebbülve leteszi, és végre megpihenhet…”
Nem! A terhet még most kell letenni!
Ennyire őszinte írást talán még nem olvastam soha. Virág nyilván megbocsátott, különben nem tartaná a kapcsolatot Tónióval. Arról nem volt szó, hogy a jelenlegi feleség megértően fogadja-e a volt feleséggel való kapcsolattartást, illetve mi a helyzet Virág férjével, de e nélkül is nagyon tartalmas, érdekes és olvasmányos volt az alkotás. Tény, hogy Tónió volt a hibás az első házasság felbomlásában, de megbánta. Mit tud még tenni? A bánat pedig megérdemli a megbocsátást. Az önmarcangolással semmi sem változik, azt el kell hagyni és örülni kell annak, hogy adódott lehetőség – ha jóval később is – egy tartalmasabb és emberibb egymás felé forduláshoz. A halálra pedig nem kell gondolni, az egyszer úgy is eljön magától! Tavasz van, minden kivirult, örülni kell az életnek és azoknak, akik körülveszik. Minden egyes napnak, amit még megél! Sétáljon a szabad levegőn, amire vágyott fiatal korában is, amikor egy ablak nélküli szobában volt kénytelen unalmas munkát végezni!
Szeretettel gratulálok mind az őszinteségéhez, mind ahhoz, hogy meglátta a saját hibáit, mert ez is keveseknek adatik meg. A legtöbb ember a másikat hibáztatja. Ugyanakkor nem kell és nem is szabad a másik végletbe esni!
Rita