Nagyon kedves, szerethető írásod tetszéssel olvastam. Bizony, nem lehet hagyni, hogy sorra szülessenek a kiscicák. Nekem is van, de pár hónapos korában meg lett műtve, így nyugodt, kiegyensúlyozott és az állatorvos szerint tovább is élnek a műtött cicák, különösen, ha lakásban tartják őket, ahol nincsenek kitéve semmilyen veszélynek.
A macska öntörvényű – mondjuk én épp ezért szeretem – nem hagyja magát még a kutyától sem.
Igen, hátrányban voltak a lányok, viszont faluhelyen is voltak zenés rendezvények, ráadásul a fiatalok és azok családjai is ismerték egymást, így ha nem messze keresték a párjukat, akkor arra helyben is rátalálhattak. Nálunk például a Templom téren volt az úgynevezett „gyülekező”. Jó időben nagyon sok fiatal jött ott össze. A templom előtt voltak padok, de közel volt az iskolához is, ahogy a helyi Kultúrház is. Volt szüreti-, farsangi mulatság, az esküvőket is sokan megnézték, így azért vidéken is akadt lehetőség – akár világos nappal is – az ismerkedésre. Egy lánynak viszont valóban nem volt szerencsés az éjszakában egyedül mászkálnia.
Hú! Hát, nagy levegőt kell vennem. Tudom, hogy „hát”-tal nem szabad mondatot kezdeni, de mindegy. Ez az írás sem volt rövid, nem is vettem előre, mert idő kellett hozzá. Viszont fordulatos volt. Sok mindenben párhuzamot állítottam a főszereplő és a saját életem között. Ugyanis én, mint elvált asszony kifejezetten örültem annak, hogy dolgozhatok és a pénzemből fel tudom nevelni a gyermekeim, tehát számomra a munkahely nem rabságot, hanem örömöt és boldogságot jelentett. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy én mindig szerettem és szeretem tisztázni a helyzetet. Nem csak a saját elgondolásaim alapján fantáziálok, hanem tudni akarom a miérteket. Megkérdeztem volna Évát, hogy miért nem reagált a meghívásra. Így aztán kiderült volna, hogy nem is tudott szegény róla. Az apja viselkedéséről Éva nem tehetett. Egy kedves, szerelmes, szerethető teremtés volt, aki megérdemelte volna a viszont szeretést, a bizalmat, sőt azt is, hogy a férfi vele utazzon el Franciországba. Az alkotásban utalás van arra, hogy Miklós nagyapaként él, tehát valakit mégiscsak elvett egyszer feleségül, gyermekük is született, akitől unokájuk is van. Erről a kapcsolatról is érdemes lenne írni. E hölgy mitől volt szebb, jobb és különb Évától? Netán attól, hogy ő is diplomás volt? Számít ez egy igazi szerelemnél? Éva egy úrinő volt, aki nem esett neki a férfinek, hogy akkor miért? Nem ostromolta kérdéseivel, hagyta, hogy véget érjen ez a szerelem, amiben ő soha, semmiben sem hibázott. Ezek után most már komolyan érdekelne, hogy mitől volt jobb, szebb, tökéletesebb az a másik, aki végül is feleség és édesanya lett. Remélem, hogy Éva is megtalálta azt a személyt, aki értékelni és őszinte szívvel szeretni is tudta őt. A romantikus részek nagyon tetszettek, de érthetetlen volt számomra a férfi viselkedése, távolodása, a helyzet tisztázása nélkül. Úgy látszik jött egy olyan hölgy, aki rámenősebb volt és a bizonytalan férfit megfogta magának. Vagy ki tudja? Erre csak a mű alkotója tud választ adni. Mondjuk velem ezt nem lehetett volna eljátszani, mert engem érdekelnek a miértek.
A Margitsziget nekem is az egyik kedvencem. Már gimis koromban kezdtünk – az osztállyal – oda járni a Hajós Alfréd Sport uszodába. Később elvittem oda a gyerekeim, majd az unokáim is. Azóta is szeretem. Maga a sziget is csodás, a Pala pedig az unokáim kedvence volt, amikor már nagyobbak voltak, élvezték a hullámfürdőt. Nincs messze a lakóhelyemtől és mivel ingyen utazhatok, kiváló program így is, hogy már felnőttek az unokáim is.
Annál is inkább értem, mivel sajnos az én gyerekeimnek nem adatott ilyen édesapa. Mi is elváltunk, de attól még a gyermekek számára lehetett volna ilyen. Ilyen, aki törődik velük, a vele töltött idő minőségi és akire érdemes felnézni, tanulni tőle tisztességet, emberséget, szeretetet, odafigyelést.
Ezt az írást érdemes lenne több helyen is publikálni, hátha valakit „megfogna”, valaki megérezné, hogy a gyereknek nem csak édesanyára, hanem édesapára is szüksége van.
Megrázó történet volt. Valóban létezett egykor ilyen „mesterség”, hogy cipőpucoló. Mennyire megalázó lehetett mások koszos cipőjét tisztítani. Itt viszont szándékosan sározták, koszolták össze, hogy még jobban megalázzák azt a szerencsétlen embert, akinek még az életével is viccelődtek. Az embernél nincs aljasabb lény a földön.
„Lobbanhat még a tűz parázsa,
s arcunkra festhet újra pírt.”
Tetszéssel olvastam szép verssoraid.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves, szerethető írásod tetszéssel olvastam. Bizony, nem lehet hagyni, hogy sorra szülessenek a kiscicák. Nekem is van, de pár hónapos korában meg lett műtve, így nyugodt, kiegyensúlyozott és az állatorvos szerint tovább is élnek a műtött cicák, különösen, ha lakásban tartják őket, ahol nincsenek kitéve semmilyen veszélynek.
A macska öntörvényű – mondjuk én épp ezért szeretem – nem hagyja magát még a kutyától sem.
Szeretettel: Rita
„őrizzük a rossz döntéseink, s hibáink emlékét és
Egykori balgaságunk szolgáljon ma
mindannyiunk számára tanulságul és okulásul!”
Szeretettel: Rita
Kedves Antal!
Igen, hátrányban voltak a lányok, viszont faluhelyen is voltak zenés rendezvények, ráadásul a fiatalok és azok családjai is ismerték egymást, így ha nem messze keresték a párjukat, akkor arra helyben is rátalálhattak. Nálunk például a Templom téren volt az úgynevezett „gyülekező”. Jó időben nagyon sok fiatal jött ott össze. A templom előtt voltak padok, de közel volt az iskolához is, ahogy a helyi Kultúrház is. Volt szüreti-, farsangi mulatság, az esküvőket is sokan megnézték, így azért vidéken is akadt lehetőség – akár világos nappal is – az ismerkedésre. Egy lánynak viszont valóban nem volt szerencsés az éjszakában egyedül mászkálnia.
Szeretettel: Rita
Hú! Hát, nagy levegőt kell vennem. Tudom, hogy „hát”-tal nem szabad mondatot kezdeni, de mindegy. Ez az írás sem volt rövid, nem is vettem előre, mert idő kellett hozzá. Viszont fordulatos volt. Sok mindenben párhuzamot állítottam a főszereplő és a saját életem között. Ugyanis én, mint elvált asszony kifejezetten örültem annak, hogy dolgozhatok és a pénzemből fel tudom nevelni a gyermekeim, tehát számomra a munkahely nem rabságot, hanem örömöt és boldogságot jelentett. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy én mindig szerettem és szeretem tisztázni a helyzetet. Nem csak a saját elgondolásaim alapján fantáziálok, hanem tudni akarom a miérteket. Megkérdeztem volna Évát, hogy miért nem reagált a meghívásra. Így aztán kiderült volna, hogy nem is tudott szegény róla. Az apja viselkedéséről Éva nem tehetett. Egy kedves, szerelmes, szerethető teremtés volt, aki megérdemelte volna a viszont szeretést, a bizalmat, sőt azt is, hogy a férfi vele utazzon el Franciországba. Az alkotásban utalás van arra, hogy Miklós nagyapaként él, tehát valakit mégiscsak elvett egyszer feleségül, gyermekük is született, akitől unokájuk is van. Erről a kapcsolatról is érdemes lenne írni. E hölgy mitől volt szebb, jobb és különb Évától? Netán attól, hogy ő is diplomás volt? Számít ez egy igazi szerelemnél? Éva egy úrinő volt, aki nem esett neki a férfinek, hogy akkor miért? Nem ostromolta kérdéseivel, hagyta, hogy véget érjen ez a szerelem, amiben ő soha, semmiben sem hibázott. Ezek után most már komolyan érdekelne, hogy mitől volt jobb, szebb, tökéletesebb az a másik, aki végül is feleség és édesanya lett. Remélem, hogy Éva is megtalálta azt a személyt, aki értékelni és őszinte szívvel szeretni is tudta őt. A romantikus részek nagyon tetszettek, de érthetetlen volt számomra a férfi viselkedése, távolodása, a helyzet tisztázása nélkül. Úgy látszik jött egy olyan hölgy, aki rámenősebb volt és a bizonytalan férfit megfogta magának. Vagy ki tudja? Erre csak a mű alkotója tud választ adni. Mondjuk velem ezt nem lehetett volna eljátszani, mert engem érdekelnek a miértek.
A Margitsziget nekem is az egyik kedvencem. Már gimis koromban kezdtünk – az osztállyal – oda járni a Hajós Alfréd Sport uszodába. Később elvittem oda a gyerekeim, majd az unokáim is. Azóta is szeretem. Maga a sziget is csodás, a Pala pedig az unokáim kedvence volt, amikor már nagyobbak voltak, élvezték a hullámfürdőt. Nincs messze a lakóhelyemtől és mivel ingyen utazhatok, kiváló program így is, hogy már felnőttek az unokáim is.
Érdeklődéssel olvastam a művet.
Szeretettel: Rita
Kedves Miklós!
Annál is inkább értem, mivel sajnos az én gyerekeimnek nem adatott ilyen édesapa. Mi is elváltunk, de attól még a gyermekek számára lehetett volna ilyen. Ilyen, aki törődik velük, a vele töltött idő minőségi és akire érdemes felnézni, tanulni tőle tisztességet, emberséget, szeretetet, odafigyelést.
Ezt az írást érdemes lenne több helyen is publikálni, hátha valakit „megfogna”, valaki megérezné, hogy a gyereknek nem csak édesanyára, hanem édesapára is szüksége van.
Szeretettel: Rita
Érdekes, hogy sokszor egy-egy emberről olyan dolgok jutnak eszünkbe, melyet szinte már elfeledtünk. Nagyon érzékletes volt a leírás.
Szeretettel: Rita
„Esengve kérleli Ég és Föld urát:
A lelkekbe békét, szeretetet adj!”
Valóban erre lenne a legnagyobb szükség.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
„
Kedves Antal!
Köszönön az olvasást és az értő, érző hozzászólását.
Szeretettel: Rita
Megrázó történet volt. Valóban létezett egykor ilyen „mesterség”, hogy cipőpucoló. Mennyire megalázó lehetett mások koszos cipőjét tisztítani. Itt viszont szándékosan sározták, koszolták össze, hogy még jobban megalázzák azt a szerencsétlen embert, akinek még az életével is viccelődtek. Az embernél nincs aljasabb lény a földön.
Szeretettel: Rita