Izgalmas és érdekes lehet a történet. Mivel nem olvastam a kérdésekre sem tudok választ adni.

Szeretettel: Rita

„Fák, virágok, fény:
pompázott a füvészkert.
Ám buldózer jött…”

Szomorú, de ne adjuk fel, ültessünk helyette máshová.

Szeretettel: Rita

Nagyon kedves, szép soraid örömmel olvastam.

Szeretettel: Rita

„Pedig minden ember egy fénylő csillag fenn az égen,
És aranykoszorúja neki is ugyanúgy lészen,
Mely egyaránt világosságot ad a sötétségben,
Gyönyörűséget a legnagyobb gyönyörtelenségben.”

Erre kell gondolni a rossz időkben is

Szeretettel: Rita

„Hamis szerelmeket nyújtó ábrándok
Mik az egykor szép létben otthont találtak,
Mert köztük, közöttünk hideg szelek járnak.”

Elmúlnak majd a hideg szelek, visszatérnek a szép tavaszi napok és akár a szerelem is felragyog.

Szeretettel: Rita

Erre nem számítottam.

Szeretettel: Rita

Még olvasni is fájdalmas volt ezt e lelketlen közönyt a kedves édesanya irányában. Utólag már semmit sem értek a virágok. Hihetetlen, hogy valaki ennyire aljas tudjon lenni. Az ember még egy idegent is megszán, nemhogy az édesanyját.

Megrázó írás volt, nehezembre esett olvasni.

Majd visszakapja Misi, attól, akitől nem várná.

Szeretettel: Rita

„ha mondani akarsz valamit, most mondd –
szavad hadd ragyogja be életem, amíg lehet.”

Bizony így igaz. Sohasem lehet tudni, hogy lesz-e holnapunk, csak a múlt és a jelen biztos.

Szeretettel olvastam versed.

Rita

„Tehetetlen vagyok, akár a hold,
Mely távolból néz a szenvedőkre.”

Nagyon szép hasonlatot találtál szomorú, aggódó soraidra.

Szeretettel: Rita

„megtanítottad nekem,
Másvalakinél végleges, sírig tartó helyemet lelem!”

Tetszéssel olvastam soraid. Igen, előfordul, hogy mégse az az igazi, akit valamikor annak gondoltunk.

Szeretettel: Rita