„Virág lennék. Igen, virág.
Kertnek, parknak,
A ligetnek dísze lennék.”

Szép gondolatok. Én pedig pacsirta egy virágzó ágon, mely mindenkinek dalol, mely látható, de meg nem fogható, mert nem akar rab madár lenni.

Szeretettel: Rita

„Mindig könnybe lábad szemem,
Ha felnézek az égre.
Kétszer ment el édesapám,
És hagyott itt elvégre.”

Nehéz és fájdalmas érzés. Az enyém nem hagyott el bennünket, de a gyerekeim édesapja igen, ezért ismerem ezt az érzést is.

Szeretettel: Rita

„Oly elernyedt testem,
Emészti a szerelem.
Úgy érzem, nélküled
Lelkemet kilehelem.”

Ismerős az érzés.

Szeretettel: Rita

„Egy padon pihenek.
Tapintom a csendet.
Közben felfedezem
A csendben a rendet.”

Szeretettel és tetszéssel: Rita

„Párás a tükröm, homályos.
Mosolygós arcot rajzolok.
Az állandó körforgással,
Elmúlással nem harcolok.”

Remek verssorok. Egyszer kértem a fiam, hogy készítsen az „okossal” néhány felvételt rólam. Az egyiket törölni akarta, mondván, hogy nagyon sötét lett a kép. Mondtam, hogy nehogy kitörölje, az lett a kedvencem, mivel bizonyos korban jobb, ha sötétebb, nem látszanak a bőrhibák, a ráncok, az öregségi foltok.

Jó az, ha homályos a tükör.

Szeretettel: Rita

„Csak a biztos pozíciók adnak megnyugtató megoldást mindenkinek. Bármilyenek is legyenek azok. Élni kell, mielőtt meghalunk .Álmok, vágyak nélkül nem lehet. Nem érdemes.”

Igen, élni kell, mielőtt meghalunk. A téma nagyon érdekes volt.

Szeretettel: Rita

Köszönöm szépen kedves Gyöngyi!

Szeretettel: Rita

„Igaznak meséllek,
ha kopni kezd a fényem.
Igaznak meséllek,
s elhiszem, hogy éltem.”

Nagyon tetszettek verssoraid.

Szeretettel: Rita

„Köszönöm kezed érintését,
áldón az égi létezését,”

Megható, szép sorok. Igen, őt mindig megtalálhatjuk, akkor is, ha má mindenki más elhagyott.

Szeretettel: Rita

„Félig ne szeresd őt,
úgy, nem lehet egy nőt!”

Így igaz. Tetszéssel és egyetértéssel: Rita