„Nehéz cseppekben zuhanni kezdett az ég frissítő szomorúsága és kövér tócsákat formált, hogy azok tükreiben viszontláthassa magát. A vihar szorosan magához ölelte a várost.”
A városi ember ritkán szereti az esőt, pedig arra gyakorta szükség van, de nem tudja, mert az üzletben vásárol, nem a természet közelében él.
„Elhaladt a behemótok földje és a múlt század remekművei mellett és az az érzése támadt, mintha a behemótok fejet hajtanának a náluk jóval apróbb, de jelentékenyebb épületek előtt.”
Nagyon szép soraid öröm volt olvasni. Bizony nem szabad mindent megváltoztatnunk, helyet kell, hogy kapjon a múlt is az életünkben.
Remek, optimista verssoraid tetszéssel olvastam. Nekem ötven évesen már három unokám volt. Összesen öt született és jelenleg négy dédunokával büszkélkedhetek, de az ötödik is megfoggant már.
Nem bánom, hogy nem, vagy nem úgy teljesíthettem ki magam, mint ami sokaknak megadatik, mert nekem ez adatott meg.
Viszont igazat adok Neked, ha már felnőttek és még nincsenek unokák, éljed a saját életed! Az ötven év az még szuper!
Léteznek ma is költők és szerintem, ha senki se olvassa azt, amit írunk, akkor is jót teszünk vele magunknak. Gondolkodunk, a gondolataink emészthető formába öntjük, azt ide-oda feltesszük. Ha valaki mégis itt vagy ott olvassa, az öröm, de ha nem, akkor is hasznos foglalatosság volt megírni. Talán meg is könnyebbülünk attól, hogy kiírtuk mindazt, ami bennünk volt. Ha sétálunk, azt is magunkért tesszük, a semmittevés megöli a testet és a lelket egyaránt. Az ember munkára, alkotásra született és ha belegondolsz abba, hogy hány tehetséges költő/festő/szobrász/feltaláló és még hosszan sorolhatnám éhezett, volt, akit ki is végeztek, mert bölcsebb volt a kor emberénél, majd utólag felfedezték őket, akkor még se volt hiába való mindaz, amit tettek. Nem a kortársak értették meg őket, hanem az utókor.
Kedves Árpád és Adrienn!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita
„Nehéz cseppekben zuhanni kezdett az ég frissítő szomorúsága és kövér tócsákat formált, hogy azok tükreiben viszontláthassa magát. A vihar szorosan magához ölelte a várost.”
A városi ember ritkán szereti az esőt, pedig arra gyakorta szükség van, de nem tudja, mert az üzletben vásárol, nem a természet közelében él.
Szeretettel: Rita
0
„Emléked megőrzöm, szívem lett a börtön
Néked én nem vagyok, csak éjjelek s nappalok”
Szomorú, szép soraid értéssel és megértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Elhaladt a behemótok földje és a múlt század remekművei mellett és az az érzése támadt, mintha a behemótok fejet hajtanának a náluk jóval apróbb, de jelentékenyebb épületek előtt.”
Nagyon szép soraid öröm volt olvasni. Bizony nem szabad mindent megváltoztatnunk, helyet kell, hogy kapjon a múlt is az életünkben.
Szeretettel: Rita
„egyre csak –
visszhangzod
magad…”
Ismerős a szituáció. Nem akarja meghallani, amit a másik mond, csak a saját véleményét mantrázza.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Remek, optimista verssoraid tetszéssel olvastam. Nekem ötven évesen már három unokám volt. Összesen öt született és jelenleg négy dédunokával büszkélkedhetek, de az ötödik is megfoggant már.
Nem bánom, hogy nem, vagy nem úgy teljesíthettem ki magam, mint ami sokaknak megadatik, mert nekem ez adatott meg.
Viszont igazat adok Neked, ha már felnőttek és még nincsenek unokák, éljed a saját életed! Az ötven év az még szuper!
Szeretettel: Rita
Hű-ha, ez nem semmi! Nagyon szépen összehoztad az év hónapjait, évszakait, a nap dicséretét, a bánat elmúlását.
Szeretettel gratulálok!
Rita
Kedves Tonió!
Léteznek ma is költők és szerintem, ha senki se olvassa azt, amit írunk, akkor is jót teszünk vele magunknak. Gondolkodunk, a gondolataink emészthető formába öntjük, azt ide-oda feltesszük. Ha valaki mégis itt vagy ott olvassa, az öröm, de ha nem, akkor is hasznos foglalatosság volt megírni. Talán meg is könnyebbülünk attól, hogy kiírtuk mindazt, ami bennünk volt. Ha sétálunk, azt is magunkért tesszük, a semmittevés megöli a testet és a lelket egyaránt. Az ember munkára, alkotásra született és ha belegondolsz abba, hogy hány tehetséges költő/festő/szobrász/feltaláló és még hosszan sorolhatnám éhezett, volt, akit ki is végeztek, mert bölcsebb volt a kor emberénél, majd utólag felfedezték őket, akkor még se volt hiába való mindaz, amit tettek. Nem a kortársak értették meg őket, hanem az utókor.
Szeretettel: Rita
„A ma még feloldozást adhat
s a mulasztásaid pótolhatod
Az élet széles tengerén
hajódat még kormányozhatod”
Igen, minden nap egy új kezdet lehetősége.
Szeretettel: Rita
„Az idő nekünk már pénz”
Igen, ráadásul egyre kevesebb van már belőle.
Szeretettel: Rita