Sötét a lélek bejárják szurokfekete, sikító denevérek s szürcsölik a buggyanó bánatot, cafrangokká tépve. Már semmit sem látunk szépnek csüngenek rajtunk a rozsdás fékek nyikorgón,...

  Ha sóhajom hallod, s ziláló leheletem arcodba vág mikor önmagammal vívok vérre menő csatát, mely belülről fakad, s űz rendületlen, mint számkivetetettből a bűntől...

  Kardvirág huszárok állnak sírodon, neved arannyal vésve márványlapon. Rózsát tartó angyal vigyázza kőbezárt álmodat. Rég nem dicséred, nem is szidod elhagyott lányodat. S mi...

  Halkan, csak, mint bomló rózsa suttogón susogó szirma óvatosan lépek, közben vigyázom a körülölelő színes álmokat s tán csak én látom szépnek. Reszketőn, borzongva...

  Én olvastam évezredes imát öreganyám arcából, ráncos redőibe rejtve -könnyből, bőrből szült imakönyvet. S vele suttogtam reszkető szavát gyermekként, fájdalmamat felejtve s mégsem lett...

Advent első vasárnapja volt. Az angyal lábát lógázva ült egy faágon. Gondolkodott. Az a jellegzetes „töprengős fintor”megjelent az orra és a csöpp szája körül. .....