User banner image
User avatar
  • Tóth Szilvia

Írások

Boldog Nő

Mosolyog a szeme míg kávét tölt a csészébe s sziruptalan életét éli büszke méltósággal. Türelme angyalszárnnyal simogat lágyan, karamellizálatlanul, farkasszemet néz a világgal. Haját kacéran...

Életmutatók

Csörrent a rámpa a nyikorgó kerekesszék alatt s visszhangzották a brennbergi hegyek ahogy megérkeztek. Nevetés harsant, jóízű, szívből szaladt lényükkel betöltötték az egész teret, majd...

Magamban hagylak

Álmok állnak sorba. Magam szövöm szerelem szálból, könnysugárból, mosoly fonálból a szív-bokorra. Lassan, araszolva, vigyázva minden léptem időtlen pillanatát élem semmibe kapaszkodva. Veszélyes játék, esztelen....

Miatyánk

  Miatyánk, ki vagy a mennyekben és nézed magad teremtette, elkorcsosult világod, szenteltessék meg a te neved! S jöjjön hát végre a te akaratod, mindenekfölötti,...

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás...

Lélekút

Hóba rajzolom dermedőn, s hadd kapja fel a szeleburdi szél s vigye tova, el, kergetőn hegyszirtre, völgyekre csurranó patak görnyedő partjára hajnalt váró sóhajtó fák...

A találkozás

  Az Angyal a kiságy szélén lógázta a lábát, hiszen valahol mindig lógáznia kellett, és nézte a Gyermeket, aki éppen aludt. Halk szusszanások, cuppanások kísérték...

A titok

  Az Angyal mosolyogva lógázta a lábát szokott helyén, a faágon, közben az elmúlt időszak eseményei pörögtek csöpp kis fejében, akár egy film. Várta az...

A találkozás

  Az Angyal a kiságy szélén lógázta a lábát, hiszen valahol mindig lógáznia kellett, és nézte a Gyermeket, aki éppen aludt. Halk szusszanások, cuppanások kísérték...

A búcsú

Az Angyal szemmel láthatóan szomorúan ült az ágon. A lábát sem lógázta, habkönnyű szárnyait maga alá húzta és lehajtott fejjel bámult maga elé. Csend volt...
Megosztás
Megosztás
45