User banner image
User avatar
  • Vallyon Miklós

Írások

Az akasztott

Vágyom rád, bár még sosem találkoztunk. Szemem már látott, s lelkem utánad sóvárog. És ha itt ülnék a vízben, dermesztő hideg dérben, vagy állhatnék a...

Csak én magam

Némán nézek körül, csendesen e világban, nem mutatom magam, így tán senki nem bánthat. A szerelemben már hinni, hogy miért nem tudok, vihar verte ág...

Ma reggel

Ma meg vártam a napot, és nem keltem korán, hogy sugaraitól, oszoljon a homály. Nem keltem korán, hogy magam mellett tudjalak. Két karomban, együtt várjuk...

Karácsony éjjel

Milyen csöndes most minden, alábbhagyott a zsongás, és ha már nem vagy itt velem, marad a magányos sóvárgás. Zsebemben szorítom, még remegő fázós kezem. Zúzmarát...

Kaszáspók

Nézem, üveges szemmel követem. Kaszáspók a kopott plafonon, szedi a lábát, szinte fut, lába alól hiányzik a kövezet. Nézem, s már majdnem nevetem. Pont olyan,...

Az életen túl

Össze rezzen az ág, Ahogy a szél fújja át, Kapaszkodik még, Néhány halott falevél, Az elmúlás, Mit hoz magával az idő, Sodorja magával, A víz...

Lépések

Mint ahogy a hóvirág, mely fagyos földből bújva ki, úgy hajtom fejem én is, múltam hosszúra nyúlt, árnyai fölött, s hagyom, hogy a jövő, mit...

Hangtalan

Hangtalan, észrevétlen surrant be, az ajtó résein. Nem szólt, nem kért, szétnézett, s mit talált, mindent vitt. Itt hagyott, magamban már, ő volt itt, maga...

Végtelen

Lassan mozdulnak a csillagok, s fényük alatt simogat a szél, és vízmosással ballagott, az idő mely véget nem ér. Úgy vagyunk mi itt, mint egymás...

Látlak

Mondtam már, hogy szeretlek? Óh, nem… Hisz még sosem beszéltem, veled. Látlak, minden nap látlak. Ahogy ragyog a szemed, s vörös a szád, a mosolyt...
Megosztás
Megosztás
57