User banner image
User avatar
  • Vallyon Miklós

Írások

Lámpa

Asztalomon lámpa áll, hiányzik belőle olaj és bél, ott áll és remél, hogy körbe ülik és fényessé vál, poros, kissé kormos üvege, régi szép emlékeket...

Az éj

Körbe fon az éji fény, Ahogy magam alá sodrom lépteim, S a város szürke útjai, macska köves járdák, Kandelábel folytot fényei, Most egy kicsit félre...

Az ördög sírása

Éket üt a hőség, a szikes talajba, Pokolig hatol, az ütött rés rajta, Kinézzett az ördög, s rázta hideg, Hová lett a világ, mivé lett...

Nem futok

Fáradt vagyok, megállok, felemelem fejem, s többé már nem futok, sem előled, sem utánad, megállok, tán elfut mellettem a bánat, hallom, igen hallom, hogy dobban,...

Világom

Ismerted a világom? Igen, te ismerted, s ha nem hiszed, nézz tükörbe, ott van veled. S, hogy most hol van, csak te tudhatod, tükörképed, magaddal...

Temetőben

Sötét már a temető, hol magányosan lépkedek. Oly sok emlék, feltörő, de a hantok mégis fényesek. Virág erdő, rengeteg, s csak fénylenek a mécsesek, és...

Miattad

Ezerszer haltam, s éledtem már százszor, szenvedtem oly sok kíntól, s örvendtem máskor, vesztem el szemedben, csókokkal teli éjszakában, s kerestem magam, még terád vártam,...

Itt az ősz

Fuvoláján játszik az ősz, így búcsúztatja a nyarat, új ruhát ölt a táj is, s még fénylőn szikrázik a világ is, kamrájában jól elzárva, elrejt...

Köntösöd árnyéka

Keserű a nevetés, s ízetlen a könny, nincs több halk szuszogás, a párnád mögött, nem csillog már napfény, széked üres a teraszon, köntösöd árnyéka, emlék...

Hinni tudjak

Egy újabb esélyt kértem a sorstól, mit megtettem már, annyiszor, hol éltem vele, vagy dobtam el balgán magamtól. Már óvatos vagyok, s most megkaptalak téged,...
Megosztás
Megosztás
55