-
Vallyon Miklós
Írások
Már csend van
Már csend van, nem gyötör a vágy. Már csak csend van, a magány sem fáj. Néha még talán hallok egy hangot, s felvillan egy mosoly...
Ott tartalak
Alszom még egy percet, s álmodom veled, így valóság a pillanat, még megfogom kezed. Ott tartalak bent, egy ölelő álomban, és veled tarthatok, az időtlen...
Kötött idő
Várlak, már oly régóta várlak. Téged, ki csak oly ritkán nézed, ha szólok, vagy írok, vagy ha csak emléket idézek. Téged várlak oly rég, ki...
Tántorog a tél
Most, hogy melegszik az idő, s langyosabb a szél, tavasz sugarától, tántorog a tél. Szinte párban nyílik a virág, madárdal is párját találja, s még...
Úgy várlak már
Ma egy kicsit korábban keltem, úgy ültem kinn, a kertben, kávéval kezemben. Úgy vártalak, talán majd ma reggel ide érsz. Madár csicsergés, szikrázó napsütés, s...
Fél évszázad
Lassan már, hogy ötven, mi végre vagyok e világon, dolgom végeztével, talán majd egyszer meg látom. De mily bajkeverő ez élet, butává, bolonddá vált, elpocsékolt...
Ócska kis szerelem
Óvatosan, bénán, buddog itt a szerelem. Tudom, nem kéne, mégis beengedem. Csúszósan, lassan, meg fogom kezét. Ő azt hitte, de bennem nem oldott a fék....
Húsvéti fagy
Úgy volt, hogy beköszönt a tavasz, s búcsúzik a tél, és most, hogy itt a húsvét, még köztünk jár a fagy, itt van még a...
Egy pillanat
Csak egy pillanatra néztem félre, s már nem voltál ott, ahol hagytalak, hiába nézzem, kerestem, kutattam, újra már nem találtalak. Te sem szóltál, csak elvesztél,...