-
Vallyon Miklós
Írások
Így múlik az éj
Rám szakad az est, elfogy a fény, körbe fon, átölel, magába húz az éj. S rejtett fényű csillagok, mint szemed, parázs fényű tűzként ragyog. Lassan...
Mindig ott
Itt ülök. A csöndben. Egy üveg bor mellettem, félig sötétben. Csak a fejem zakatol, s benne ezernyi gondolat. A gondolat, mi ott jár, ott szalad....
Vártam rád
Vártam rád. Talán többet, mint egy évet. Vártam, rád, tán nem is remélted. S mint citromot, úgy facsart az élet. Te nem jöttél, én vártam,...
Magamban veled
Száll. Száll feléd a gondolat, mi fejemben zsibong, gyötör, s itt tartom magamban. Mondanám, súgnám, ordítanám hangtalan. Te ott. Én itt, magamban veled. Illúzióm vagy,...
Rám köszön az ősz
Nézd ahogy aranyba borul a táj, s leveti magáról ködből szőtt köpenyét a reggel. Hűvös csókot nyom arcomra a szél, s a fák lombjai halkan...
Érinthetetlen
Jöttél, megközelítettél, lángra borult a táj. A szenvedély csak tombolt, úgy, mint a nyár. Érinthetetlen voltál. Messze, mint a nap. Mégis, mégis, megégettem magam. Lelkemen,...
Szökik a nyár
Fején szalmakalap, rajta még a strandpapucs, vállára dobott törölköző. Mint valami sál. Még utána nézek, s mire feldereng, már csak szép emlék. Úgy szökik a...