-
Vallyon Miklós
Írások
Fut feléd a lelkem
Vártam rád, egy percet, egy napot, egy évet, nem maradt más nekem, csak mardosó emlékek. Várok még rád, de már nem tudom, hogy tegyem, önsanyargató...
Szerelmed őrzője
Szeretnék ott lenni, mikor könny áztatja arcod, szeretnék ott lenni, mikor nevetésed harsog. Ott lenni akkor is, ha bánat emészti lelked, ott lenni veled, ha...
Szívek foltozója
Ahogy mentem az úton, egy cégért láttam a kapualjban. Egy darabig néztem, s csak gondolkodtam, oly furcsa volt, ilyet nem minden nap látni. Egy szív...
Szeretnélek szeretni
Szeretnélek szeretni, úgy ahogy még senki, de egyedül nem megy, és félek belevágni. Félek, hogy nem tudlak, úgy ahogy szeretnéd, szeretném, ha a múltat, végleg...
Ha lelkemből adok
Szárazan, repedezett, cserepes bőrrel jött felém a lelked. Szinte összeroppant, ahogy könnyes szemmel átöleltem. Úgy szívta magába, az éltető erőt, gyógyult, erősödött, megkapott mindent, mi...
Ujjaim között
Már oly régóta nem hallom, szerelmes szavad, s nem érzem ahogy hullámzó selymes hajad, ujjaim között marad. Illatod is ködbe vész, mint lépteid zaja, madárcsicsergés,...
Mivé lettem
Pitypang voltam füves réten, rügyfakadás, tavaszi szélben, esőzésben tócsa voltam, langy meleg a napsütésben, virág szirmán méhzümmögés, hitetlenek üdvözülés, kő koppanás az útszélen, pihenő pad...
Már csend van
Már csend van, nem gyötör a vágy. Már csak csend van, a magány sem fáj. Néha még talán hallok egy hangot, s felvillan egy mosoly...
Ott tartalak
Alszom még egy percet, s álmodom veled, így valóság a pillanat, még megfogom kezed. Ott tartalak bent, egy ölelő álomban, és veled tarthatok, az időtlen...