-
Vallyon Miklós
Írások
Fagyos reggelen
Fehér bundáját magára húzza a táj, roppanva ragad cipőmre a hó. Bokor alatt a madár tollát rázza már, otthonom még messze, hol kandalló tüze vár....
Elment a nyár
Elment a nyár, S vele mentél te is. Elvitt magával téged. Mint folyóban kavargó örvény, úgy ragadott magával, S nem hagyott mást, csak ezernyi emléket....
Várhattál volna
Várhattál volna még egy percet, csak, hogy még szemedbe nézzek. Várhattál volna még egy órát, csak, hogy eléd siethessek. Várhattál volna még egy napot, csak,...
Veled vagyok
És ha majd egyszer nem találsz, ott leszek veled a szélben, simogatom arcod, lengetem hajad, kísérlek a végtelenbe. Ott leszek a napfényében, mely szemhéjadra csókot...
Még egy perc
Adj még egy percet, csak, hogy megfogjam kezed. Adj még egy percet, hogy láthassam szemed. Adj még egy percet, hogy halljam hangodat. Csak adj még...
Bánatában fúj a szél
Bánatában fúj a szél, könnyeit eső mögé rejti el. Én szótlanul hallgatom, fognám kezét, de nem tudom. Sötétbe öltözött a hajnal, a nap is elköltözött....
Ezerarcú éj
Ezerarcú éj, könny áztatta táj, enyhülést hoz az idő, múlik, ami fáj. Zokogva távolodnak, a sosem volt álmok, becsukom szemem, úgy nézek utánuk. Hallok még...