December közepe volt. A Széll Kálmán téri csobogó még a nyár hangulatát idézte. Játékos szökőkútjaiból a kósza szél vízpermettel szórta meg a körötte sétáló fiatal
Hajnal peremén előbújik a fény, s Isten keze simogat minden reggel, a szívedben szendereg a halk remény, s békesség száll rád a hajnali jellel. *
Mézeskalács Anyám kezén lisztpor, arany a fényben, a tészta közepe puha, mint az idő. A szívforma mindig kicsit ferde lett, mert nevetett, mikor fölé hajolt.
Viszi hajómat a kék tengeren, rongy vitorlákkal a szél ereje. Távolban sziklás partnak sejtelme: Ki tudok-e kötni ott csendesen? Vagy víz alatti zátonyra futok, és
Tündöklő csillag, oly messze vagy nékem, Ám mégis látlak, ahogy ragyogsz az égen. Különc vagy a többitől, fényed csak úgy izzik, Csillagok hada folyton köréd
Egy poros padláson láttam meg a napvilágot. Ez volt a születésem színtere. A szűk tér, ami eleinte körülölelt, egyre fojtogatott, míg egy nap teljesen elviselhetetlenné
Itt van az ősz, beköszöntött újra, Napok során a végtelen súlya Üt horgonyt, s a létre nyit ablakot. Lopakodó tél hozza a fagyot. Szikkadtra perzselt
Akkor Mikor bekúszik váratlan egy kép, Hirtelen azt sem tudod, mit lépj. Éjjel van és fejed felett csillagos ég. Eszed lelked zavaros álmokat tép. Mikor
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
Elfáradt lelke Ezért most tollat ragad S papírra vet mindent Mi a szívét bántja. Mert a tolla a fegyvere Így küzd meg a gonosszal
Csalóka szemfényvesztők az álmok: Boldog perceket halmoznak dúsan, Repülök, lebegek, felhőkkel játszom… Hold mögé bújtam, csillagként kigyúltam. Nem tudom, hogy átok-e vagy áldás, Ha képzeletem
Lépteim magánya visszhangzik az üres utcákon, Egyedül lépkedek én már itt. Olykor az épület sziluettjén, Egy ismerős arc rám tekint. . Gyöngéd nevetésed hangja, Szívembe
Halászné Magyar Márta Keresem a reményteljes utat Fejemben sok gondolat átsuhan, reményt és félelmet repíti a szárny, kétféle érzés karöltve zuhan, fény elől
Ott, hol szavakból hidak épülnek, s a csend mögött történet lesz végül, versek kelnek életre, és mesék, elvághatatlan ez a kötelék. Kezeim nyomán új világ
Halászné Magyar Márta Nagyfokú fájdalom Kifacsarsz, amikor ahhoz van kedved, halk és hangos jajszót hozol a számra, ezt bizony számtalanszor megtetted, túl keserves a
Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az
Pcsolinszky Kitty Délibáb Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök. A szégyenek mellett éhezve keltem! És
Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem
