Halászné Magyar Márta Húsvét után Idén is gyorsan elszaladt a nyúl, üde zölden virít tavaszi pázsit, az ember ehhez vidáman viszonyul, jókedvből bespájzolna egy zsáknyit.
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pcsolinszky Kitty A legszebb baráti mosoly, ami a sötétségben arcunkra oson Bárcsak olyan lehetnék, mint akkor voltam… Mikor a szerencsét telibe megmarkoltam… Most viszont
Virágzó ágon átderengő holdfény, Bárányfelhők mögé rejted sugarad, Megvigasztalod bús vándorok lelkét, Bölcsességed csillan ezüst mosolyban. Szelíd dombok felett hullámzik az ég, Hold-mesék szikráznak csillagdalokat,
Vérzik a szívem, hiányzol nagyon, Remélem viszontlátlak egy szép napon! Könnyes a szemem, mikor rád gondolok, Néha úgy érzem megbolondulok! Összetört a szívem ezer darabra,
Meddig leszel még önmagad rabja, Ki a pofonokat mindig kapja? Meddig leszel még hibás mindenért, Ki a hibás mindezért? Meddig okolod még magadat, Ki
Uram, te vagy, ki megszabadítasz Ki nem mondott gondolataimtól, Félelmem gyümölcsét, ha lepottyan, Te szeded fel a véres talajról. Uram, te vagy, ki új reményt
Halászné Magyar Márta Elapadt minden dáridó Nem jót zeng most nekem a rádió, túl közelről harsogja halál hűsét, rég elapadt már minden dáridó,
Bora Ildikó: Új esztendő Nézz jövőd tükrébe Meghitt ünnepen! Kristálypohár koccan, Arcod feldereng, Varázstükörben Látod az új évet. Örömöket hoz? Vágyat, félelmeket? Napsugárra felhőt, Zivataros
Tiara feszülten sétált végig a hosszú folyosón. Ilyen súlyos helyzettel eddig még sosem állt szemben. Hogyan is oldhatná meg? Még csak egy éve lett a
Őszi reggel A napfény átbújt a lombokon, mit rajzol a földre, nem tudom. Zöld – arany pázsiton játszik ő. s közbelép néhány játszi kő. Szökőkút
Remény sarjadt a szívemben, míg kék ibolya kertemben. Úgy ragyogott Nap az égen, mint ábrándos szemem fénye! Lelkemben tulipán virult, bársony bimbaja rám simult.
Könnysátorba borul a ma reggel Néma csendben halk koppanás hallik… Fülelem a rút, zimankós csöndben, Ahogy az esőcsepp alább hullik. Felhő ereszti ki bús könnyeit.
Ezt a verset egy szerettem elkeseredett időszaka ihlette meg. Szerettem volna neki egy kis reményt adni. Néha mindannyian megélünk nehéz időszakokat, ezzel a verssel hitet szeretnék adni minden Vándornak, akinek szüksége van rá.
A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is
Különleges cicaként születtem… bár ezt felesleges említeni, hiszen minden macska különleges! Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy nem létezik két ugyanolyan állat fajunkból. Egymástól eltérő,
Susogjatok bajkeverők ! Ármánykodjatok gazok ! Mégis feltámadok hamvaimból, Mert én tűzmadár vagyok. Ki az élet viharát kiállta. Megannyi bajból feltámadott. A próbáim dacolva
