Edit Szabó : Egy életút része
Kati fiatalasszonyként került a faluba. Nem sokára szaporodott a családja,két gyermekük született.
Szépen éltek, nevelkedtek, lassan sorra került az óvoda is.
Új feladat került Kati elé a GYES letelte után. Jó volna odahaza, lakóhelyén dolgozni menni, mert a városba már két gyerek mellett nem tud visszatérni. Pedig jó állása volt, vezetőként jött el a szülési szabadságra, azóta is mindig emelték az alapbérét.
Több képesítése alapján felvették könyvelőnek egy helyi céghez, amit hat hónap után hirtelen ott hagyott. Felvették a helyi iskolába titkárként. Az volt a szerencséje, hogy az új igazgatóval és helyettesével egyszerre kezdtek el dolgozni. Mindhárman tanultak ! Tanulták a szabályokat,rendeleteket, az emberekkel való bánásmódot, nem utolsó sorban a vezetést !
Hamar egymásra találtak, közösen végeztek mindent egy irodában. Később több bővítésre került sor az iskolában, új tantermek, tornaterem épült. Fejlődött a község. A beszerzések, vásárlások nagy része is rájuk hárult. Kati jól érezte magát közöttük, a kollégákkal sem volt semmi problémája.
Aztán történt valami ! Egy kollégának sürgősen el kellett mennie ügyintézni. Ki tartsa meg az óráit?
Nem volt szabad pedagógus, jött a kérés, Kati, próbáld megtartani az órákat! Legyen- válaszolta !
Az első órák hamar elteltek az alsó tagozatban, hiszen saját korú gyermekekkel kellett foglalkoznia. A magyar órákat nagyon szerette, hiszen az olvasás szerelmese volt. A matematika sem okozott gondot. Egyre többször helyettesített,nem volt idegen a gyereknek, szerették.
Ezért jött az ötlet és a felvételire való nagy készülődés a Sárospataki Tanítóképző Főiskolára, ahonnét segítségként tételeket kapott és azon dolgozott.
Később visszatért a régi igazgató, aki balesete miatt volt távol. Vele is létre jött a közös hangnem, tisztelték egymást! Ezután a felső tagozatban is tartott órákat, ha az igazgatónak sürgős elfoglaltsága, vagy váratlan vendége akadt. Csak megmutatta Katinak hol tart az órán és ő folytatta. Volt, amikor napközibe kellett beugrani, aztán úgy érezte, mindenütt otthon van a gyerekek között.
Nem volt idegen sehol, szerették Őt.
Jó érzéssel ment minden nap munkahelyére, hisz maximálisan ellátott minden feladatot. Már szívesebben és örömmel fogadta a megszólításokat és köszönéseket, melyek a legelején még idegenül hangzottak számára : Csókolom tanárnéni, köszönjük szépen . Aki a gyerekeket szereti, – világosan tudja – megérzik !
És ez a mai napig így van ! A kapuja előtt mennek el minden nap a kicsiktől kezdve a nagyokig, de a köszönésük nem marad el soha ! A megérzés viszonzásra talál.
Bőcs,2021.04.02.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....
