Terus
Terusnak elege lett az erőszakos, önző fiúból. Mérgesen csapta be a kiskaput Bertalan orra előtt. Ide senki be nem jön! Nem akart férjhez menni, nem akart esküvőt. Nem akart semmit, csak nyugalmat. Szülei halála után szájára vette őt a falu. Mindenki róla sugdolózott.
– Szegény Terus, férfi kell a házhoz, aki vigyáz rá és óvja őt – mondogatták a háta mögött.
Azóta nem hagyta békén Bertalan. Hol ezt, hol azt talált ki, hátha beengedi őt Terus a kapun.
– Hagyjon már kend! Boldogulok magam is! Nem megyek magához, miért nem érti meg? – kiáltott Bertalan után Terus és elfordította a kulcsot a zárban. Visszament a házhoz, leült a tornácon és bánatosan nézett maga elé. Hiányoztak a szülei, félt egyedül, de ezt még magának is alig merte bevallani. Dolgos, szemrevaló lány volt, sokan megfordultak utána, de nem mertek udvarolni neki. Bertalan, mint a legmódosabb gazda a környéken, magának akarta Terust. Még a pappal is beszélt, mikor legyen az esküvő. Szép summát is adott a templom javára, annyira biztos volt a dolgában. Csakhogy Terus nem állt kötélnek, még a kapun sem engedte be Bertalant, s a munkába menekült a bánata elől. Ellátta az állatokat a ház körül, a veteményest is sűrűn kapálta, a szőlő sem jelentett gondot, apja, anyja mindenre kioktatta. Lóval, szekérrel jól bánt, a tehénke is szépen adott tejet. Az aprójószág a tenyeréből evett, házat, ólat, mindent kimeszelt, a kiskertbe és a ház elé virágokat ültetett. Csak a diófán turbékoló galambok láttán facsarodott el a szíve. A szerelmet ő már soha meg nem ismeri. Ha egy fiú a közelébe mer jönni, Bertalan rögtön elkergeti.
– Hej, én már így maradok, egyedül! – kesergett magában. Ha jól belegondolt, nem is látott maga körül olyan legényt, akivel szívesen összekötötte volna az életét. Volt a faluban, szőke is, barna is, köpcös is, magas is. Volt vidám és harsány, csendes és visszafogott, de egy sem akadt olyan, amilyenre vágyott.
Csak egy legény nem állt vele szóba, Vince, a tehénpásztor. Hajnalban köszönt, mikor Terus kiterelte a csordához a tehénkét, este szó nélkül hajtotta a mezőn jóllakott jószágot a kapu elé. Magas, szálfa termetű fiú, olyan magának való. A falu végén lakott, egy zsindelyes házban, nem érdekelte más, csak a tehéncsorda. Terus sem törődött Vincével, ki-ki tette a dolgát, a kötelessége szerint. Terus a ház körül, Vince a falu tehenei közt.
Egy este, hazafelé, a csorda megvadult. Valamitől megijedtek, gyors egymásutánban szaladtak át a falun, eszelősen keresték az ismerős kapukat. Mindent letiportak, ami az útjukba került, bőgésüktől zengett az utca. Terus is kinyitotta a kaput, de mögé bújva keresett menedéket, megvadult tehénkéje elöl. Mikor a jószág beszaladt rajta, és haragja kicsit csillapodott, Terus sietve kötötte a jászolhoz. Simogatta, becézgette az állatot, jó időbe tellett, míg a tejet kitudta fejni belőle. Késő este lett, mire végzett a munkával. Megmosdott a kútnál, s aludni indult, de a szobába érve, furcsa neszezést hallott az utca felöl.
„ Tán Bertalan akar rám törni” – gondolta félve és óvatosan az ablakhoz osont. A függöny takarásából lesett ki az utcára. Vince térdelt az ablak alatt, mellette a tarisznyája, kezében kis kapa. Gyors mozdulatokkal igazította el a marhák által megtaposott ágyást, s a tarisznyából virágokat ültetett az üres helyekre. Kulacsából vizet locsolt rájuk, felállt, nagyot sóhajtott a feketén sötétlő ablak felé fordulva, majd amilyen csendben jött, olyan észrevétlen ment el. Terus csak bámult. Amikor a legénynek már hűlt helye volt, akkor mert kihajolni az ablakon. De a sötétben már nem látta, mit ültetett Vince az ablak alá. Elgondolkodva feküdt az ágyában, forgolódott egész éjjel, nem aludt egy szemhunyást sem.
Másnap, ahogy a hajnali napsugár beköszönt az ablakon, azonnal kilesett az utcára. Lelkét öröm járta át, mikor a sok virágot meglátta. Fülig pirulva vette számba a fiú által ültetett virágokat. Árvácska, ibolya, százszorszép virított a megtépázott tulipánok között. Itt-ott pár pitypang is sárgállott. Látszott, a legény sebtében ásta ki valahol, és hozta el engesztelésül.
– Pedig nem is tehet róla – gondolta Terus, majd hirtelen észbe kapott. A szerénység, a tiszta szerelem, a hűség virágait kapta ajándékba!
Villámgyorsan szaladt az istállóba, sietve hajtotta ki tehénkéjét az udvarra. Nem sok ideje maradt, már hallotta az utca végén megszólaló kolompot. Szélesre tárta a kaput. Míg tehénkéje a csordához csatlakozott, most nem a kapu mögött várakozott, hanem kiállt az útra, a ház elé. A szívverése még a vászoningén is átütött, mikor meglátta Vincét, a kalapjára tűzött árvácskával. A legény is elpirult, amint észrevette a lány hajában virító pitypangot. Nem szóltak egymáshoz, csak köszöntek csendesen. Ám a tehénke este nagyot nézett, mikor a kapun bemenve követte őt Vince, s az istállóba is ő kötötte be, míg Terus boldog mosollyal zárta kulcsra a kaput.
Author: Szolnoki Irma
Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem sikeresen, egyszer második, kétszer harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek. 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is. 2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek. Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek. 2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot. 2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének „Mosolyvirág” Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat. 2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam...
2 Responses
Kedves Irma!
Köszönöm, nagyon tetszett az írás. Ott ragyog benne a szív, a lélek, ami megérint. Nálam ez azt jelenti, hogy leköt, és szívesen olvasom.
Én is 1955-ben születtem,…
Üdvózlettel
Ottilia
Köszönöm kedves szavaidat Ottilía!
Örülök, hogy megérintett a történet. Nagyszüleim falun éltek, sok emlék köt Ürömhöz, a falusi emberek élete, egyszerű, nyílt szívű gondolkodásmódja közel áll hozzám. Gondolom hasonlóan érzel a jászsági embereket látva és ismerve. Nagy öröm, hogy te is 55-ös vagy Ottilía! Én csak novellákat írogatok, és jólesik, ha olyan alkotóknak tetszik a munkám, akik több műfajjal, versekkel, regényekkel is foglalkoznak.
Szeretettel üdvözöllek,
Szolnoki Irma